Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Pardi Anna: Titkos csodák manifesztuma
PARDI ANNA Titkos csodák manifesztuma HAYDN EMLÉKEZETE Gaz fölverte, kövezetlen kis külvárosi utca szélén, nem messze a Maria- Hilff sorompótól, szerény, csendbe burkolódzó kis ház áll, amelynek ritkán nyíló kapuja a lakó mélységes elhagyatóttságáról szól. A fodros-bodros fehér tüllfüggöny ritkán libben, hogy az ősz hajú házvezetőnő félénken kitekintsen, ki kopogtat, ki jön a ház urához látogatóba. A kicsi ablak, a kopott falépcső távol áll az Eszterházy-palota fényűző lakberendezésétől. Itt él utód nélkül az öreg Haydn, közönyösen a világ, a társasági élet hiú dolgai iránt. Ha látogatója érkezik, szeme könnyezni kezd, fölgyullad benne Apolló tüze, secundumokra bár, ama bűvös secula seculórumok hajdani fényes tükreként, amelyet az ifjúság, a zene imádásának érzete gyújt fel a megfáradt, betegségekkel küszködő aggastyánban. E ritka férfiút gyakran keresi fel, hacsak Bécsben tartózkodik, egy másik ritka férfiú, világutazó és zenerajongó európai különc, a szellem ragyogó fejlettségét zárkózottságában hordozó Henry Beyle, írói nevén Stendhal, diplomata és volt katonatiszt. Míg örömest siet elébe a fehér bóbitás, kedves kis öregasszony, Stendhal elmélkedik; a zenének semmi sem lehetetlen. A zene elbűvölő művészet. A hangszerek érzelmeket idéznek fel csodálatos erővel, s ő, az elfogult, zenebolond alkotó állítja, hogy még gyógyít is a hangok, trillák harmóniája. Haydnhoz, a régi mesterhez különös élmény fűzi. Bécsben tartózkodva, még 1799 egy szeles napján, oly lázas, meghűlt beteg volt, hogy fel sem tudott kelni az ágyból. Egyszerre meghallja a szobájával átellenben lévő templom nagymisére hívogató harangszavát, előző estéjére gondol, amikor egyik német barátja mondta: Szent Anna napján Haydn egyik miséjét éneklik, ne mulassza el a képzelet és áhítat csodás elegyét meghallgatni. Egy agglegény honnan kapna betegségében vigasztalást, ha a gyengéd nem hiánya határozza meg legintimebb pillanatait? Kiugrik az ágyból, kapkodva öltözik, és a templomban percek múlva már oly meghatottság tör rá, amely elsöpri a fejfájást, a lázat, minthacsak a zene idegei nagytakarítását végezte volna el. A miséről kijövet derűsnek, könnyednek érezve magát a későbbi nagy regények szerzője még láza elmúltát is megállapíthatta. 152
