Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Czakó Gábor esszéi
„Szomjazom!” Tudjuk, nádszál végén ecetbe mártott szivacsot nyújtottak ajkához, hogy a 69. zsoltár jóslata beteljesedjék. De ismét ne erről. Mire szomjazunk a halál küszöbén? Italra? Ecetre-epére, vagyis savanyú-keserves életre? Még egy icipici bármilyen életkére? Egy akármekkorára, még ha keresztre feszítve is, vagy kórházi életben tartó készülékek függelékeként? Vagy a teljes halálra, a semmire? A bal lator és mai nyugati tanítványának nagy öncsalására, hogy az ember tehet bármit, úgyis megússza? ★ Szomjazni csak valamire lehet. Hogy Jézus Krisztus mire szomjazhatott, azt elmondta nekünk Jákob kútjánál: létezik az örök életre szökellő vízforrás, és ez ő, az Isten. * Az igazi szomjat, a Lét utáni vágyat egyedül a Valóság oltja, az egyeden Valóság: Aki Van. O most arra készül, hogy elhagyja embertestét és sorsát és egyesüljön a Léttel. „Beteljesedett!” Vajon hogyan hangozhatott az Úr ajkáról? Némely fordítások, például Káro- li az „elvégeztetett” szót használják, ami azt jelenti, hogy nincs tovább. A beteljesedett ennél több: azt is jelenti, hogy megtelt. Megtelt az élet edénye. Minden munka elvégezve, az út végigfutva, a termés betakarítva. A munka befejezve: feje van, értelme. A teljesség utolsó csöppje a Golgotán kiontott vér, az új teremtés, az Újszövetség pecsétje. * Micsoda történet! Isten a legalacsonyabb ponton lépett be az emberi világba, kitaszítottként, majd földönfutó lett, akinek „nincs hol lehajtani a fejét,” és a kereszten végezte, akár egy angyalcsináló magzatgyilkos. * A világ be- és kilátópontja nem a trónokon és a milliárdosok felhővárkastélyaiban van, nem is a világháló emberhalászainak a kezében, hanem legeslegalul, ahova csak Isten merészelt lealázkodni, hogy tisztán lásson bennünket. * Vajon teljes-e már az életem-életünk? A teljesedés, vagy csupán a vég felé haladunk, mint a hangyák? „Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet.” Hova máshova? Jézus az emberélet útját bejárta. Megbocsátott ellenségeinek, megalkotta az új embert, gondoskodott a hozzá legközelebb állókról. Már végrehajthatja az utolsó golgotái műveletet: elengedi az Atya kezét, s nyújtja halhatatlan lelkét az Örökkévalónak. (Elhangzott 2008. március 2-án a békásmegyeri Szent József-templomban. Haydn művét a Fodor Kamaraegyüttes játszotta.) 151
