Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Czakó Gábor esszéi

* Komoly emberek világszerte keresték a magányt, törekedtek szemlélődő élet­re, hogy megszabaduljanak a kísértésektől, s találkozhassanak Istennel. A ke­reszténységben a Sivatagi Atyák körül alakultak ki lelki közösségek a reme­tékből. Remete Szent Antalról jegyezték föl, hogy egyszer egy vadász meg- botránkozott hallván, hogy tréfálkozik tanítványaival. Erre a szent azt mond­ta neki: feszítsd meg az íjadat! Még jobban! Még jobban! Mire a vadász: atyám, ha mértéken felül feszítem, el fog törni. Erre az öreg így szólt: „így van ez Isten művével is: ha mértéken felül megerőltetjük testvéreinket, hamar széttör­nek. Tehát néha le kell hajolnunk hozzájuk. ” Az első tanulság: a benső út nem komor. A második: mindannyian rászorulunk mesterekre, akik segítenek ben­nünket megszabadulni hibáinktól, ugyanakkor jóra is vezetnek. * 1353-ból maradt fönn a Krizsaphánfia György látomásai c. könyv. A főhős ma­ga diktálta le azon melegében, hogy visszatért az alvilágból. Nos, ezt a bizonyos Magyarnak is nevezett Györgyöt Nagy Lajos királyunk „az apuliai részek kapitányává tette. A rábízott hivatalban túlságosan üldözte és büntette ellenfeleit. Mind ő, mind cinkosai rengeteg kárt, meg bajt okoztak, mert fosztogattak és legalább háromszázötven embert gyilkoltak megjogellenesen. ” A tör­ténet eddig meglehetősen szokványos. A főnökök manapság is gyakran esnek abba a hibába, hogy polgáraikat alattvalónak nézik, üldözik és fosztogatják, sőt láb alól is elteszegetik. Hanem „György egy éjszaka, amidőn ágyában virrasz­tóit, és Isten figyelmeztetésére lelkiismeretesen megvizsgálta vétkeit, nagyon meg­hökkent és megrendült e vizsgálat közben, mert látta, hogy összes vétke irtóztató és gyűlöletes az Isten és az emberek szemében. ” A középkori ember szerint ugyanis ilyen kérdésekben az embernek Istennel egy véleményen kell lennie. Reggel tüstént nekivágott és minden vagyonát, köztük pompás lovait hátra­hagyva Rómába gyalogolt, ahol a pápai kúriában töredelmesen megvallotta bűneit. Ott „üdvös elégtételt szabtak ki rá olyan mértékben és szabály szerint, ami­lyet a római kúriában ilyesféle vétkek esetén alkalmazni szoktak. ” Ezen a ponton szokás megnyugodni: ennyi Miatyánk, annyi vezeklés, jótékonykodás... „György azonban megvizsgálván lelkiismeretét, úgy ítélte meg, hogy bűnhődése ir­tózatos bűneihez képest nem elegendő, ezért elhatározta, hogy jóvátétele kiegészíté­séül Santiago di Compostellába megy.’’Természetesen gyalog talpalt Spanyolor­szágba. Ott is meggyónt, ott is kiszabták rá az elégtételt, ám kevesellte. Előbb remete lett, sokat böjtölt, majd Írországba gyalogolt, és ott „alászállt a pokol­ra,” hogy megízlelje azt a rettenetét, amit ő okozott apuliai országosával. ★ Remete Szent Antalt egyszer valaki arra kérte: imádkozzék érte. Ő így vála­szolt: Sem én nem irgalmazhatok neked, sem Isten, ha te magad nem igyek­szel kérni az Istent. 279. Beavatás 146

Next

/
Thumbnails
Contents