Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Czakó Gábor esszéi
* Komoly emberek világszerte keresték a magányt, törekedtek szemlélődő életre, hogy megszabaduljanak a kísértésektől, s találkozhassanak Istennel. A kereszténységben a Sivatagi Atyák körül alakultak ki lelki közösségek a remetékből. Remete Szent Antalról jegyezték föl, hogy egyszer egy vadász meg- botránkozott hallván, hogy tréfálkozik tanítványaival. Erre a szent azt mondta neki: feszítsd meg az íjadat! Még jobban! Még jobban! Mire a vadász: atyám, ha mértéken felül feszítem, el fog törni. Erre az öreg így szólt: „így van ez Isten művével is: ha mértéken felül megerőltetjük testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha le kell hajolnunk hozzájuk. ” Az első tanulság: a benső út nem komor. A második: mindannyian rászorulunk mesterekre, akik segítenek bennünket megszabadulni hibáinktól, ugyanakkor jóra is vezetnek. * 1353-ból maradt fönn a Krizsaphánfia György látomásai c. könyv. A főhős maga diktálta le azon melegében, hogy visszatért az alvilágból. Nos, ezt a bizonyos Magyarnak is nevezett Györgyöt Nagy Lajos királyunk „az apuliai részek kapitányává tette. A rábízott hivatalban túlságosan üldözte és büntette ellenfeleit. Mind ő, mind cinkosai rengeteg kárt, meg bajt okoztak, mert fosztogattak és legalább háromszázötven embert gyilkoltak megjogellenesen. ” A történet eddig meglehetősen szokványos. A főnökök manapság is gyakran esnek abba a hibába, hogy polgáraikat alattvalónak nézik, üldözik és fosztogatják, sőt láb alól is elteszegetik. Hanem „György egy éjszaka, amidőn ágyában virrasztóit, és Isten figyelmeztetésére lelkiismeretesen megvizsgálta vétkeit, nagyon meghökkent és megrendült e vizsgálat közben, mert látta, hogy összes vétke irtóztató és gyűlöletes az Isten és az emberek szemében. ” A középkori ember szerint ugyanis ilyen kérdésekben az embernek Istennel egy véleményen kell lennie. Reggel tüstént nekivágott és minden vagyonát, köztük pompás lovait hátrahagyva Rómába gyalogolt, ahol a pápai kúriában töredelmesen megvallotta bűneit. Ott „üdvös elégtételt szabtak ki rá olyan mértékben és szabály szerint, amilyet a római kúriában ilyesféle vétkek esetén alkalmazni szoktak. ” Ezen a ponton szokás megnyugodni: ennyi Miatyánk, annyi vezeklés, jótékonykodás... „György azonban megvizsgálván lelkiismeretét, úgy ítélte meg, hogy bűnhődése irtózatos bűneihez képest nem elegendő, ezért elhatározta, hogy jóvátétele kiegészítéséül Santiago di Compostellába megy.’’Természetesen gyalog talpalt Spanyolországba. Ott is meggyónt, ott is kiszabták rá az elégtételt, ám kevesellte. Előbb remete lett, sokat böjtölt, majd Írországba gyalogolt, és ott „alászállt a pokolra,” hogy megízlelje azt a rettenetét, amit ő okozott apuliai országosával. ★ Remete Szent Antalt egyszer valaki arra kérte: imádkozzék érte. Ő így válaszolt: Sem én nem irgalmazhatok neked, sem Isten, ha te magad nem igyekszel kérni az Istent. 279. Beavatás 146
