Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Sümegi György: Tóth Menyhért szobrai

rült kideríteni. Olyasfajta kísérletként tarthatjuk számon, amely a mintázó kéz, az alkotó szeizmografikus érzékenységére mutat példát. S arra, hogy az arcban, a karakterben benne foglaltatik az ember-arcnak, az ember-képnek, az imágónak sokféle tapasztalaton érlelt egyéni láttatása. Mint egy a világ impulzusai fölfogására és befogadására alkalmassá tett érzékeny és sérülékeny műszer, önálló entitás jelenik meg a mintázott ember-fej szobor.

Dömötör János említi, hogy Tóth Menyhért „a Művészeti Alap Virág utcai alkotóházába volt beutalva, és ott ez alatt, az életmű különleges részeként három szobrot is alkotott. Egyet Bíró Illés műszaki szakember vett meg, ez az ülő bronzfigura ma orosházi gyűjtő tulajdonában van”.34 Mindebből csupán annyi látszik bizonyosnak, hogy Hódmezővásárhelyen is készíthetett szob- ro(ka)t Tóth Menyhért, de hogy melyek lehetnek azok, ezt (még) nem sikerült kideríteni. Említésből ismert még további két, tervezett szobor. Zsellér Jenő özv. Tóth Menyhértné (sz. Lándori Angéla) közlése alapján említi, hogy „a Kutyát Magyarország földrajzi közepére tervezte fölállítani”, vagyis volt egy megvalósítatlan Kutya-szobor elképzelése, terve Tóth Menyhértnek (erről csupán egy Lándori Angéla rajz maradt Zsellér Jenő tulajdonában). Ugyancsak Zsellér Jenő információja: „Tóth Menyhért utolsó plasztikai terve a Kalocsai Művelődési Ház részére készült. Ez egy pár nagyméretű angyalszárny lett volna, közepében csillaggal”.

Ha a Tóth Menyhért-szobrok készülését, mintázásuk helyszínét nem is lehet megállapítani - öntésükre vonatkozóan nagyobb bizonyossághoz juthatunk. A (volt) Képzőművészeti Kivitelezőben, az ún. állami öntödében készültek a szobrok bronz példányai, mégpedig föltehetően az 1960-as, 1970-es évtizedekben. Már csak azért is így van ez, mivel Tóth 1970-es évtizedbeli kiállításain változó számban, de zömmel be is mutatták őket. Van tudomásunk arról, hogy Tóth Menyhért halála után özvegye, Tóth Menyhértné (sz. Lándori Angéla) két-két példányt öntetett, amelyek azután a hagyaték részeként kerültek a Kecskeméti Képtárba. Néhány bronz példány magángyűjtőkhöz jutott.35

Tóth Menyhért az alkotóművészek közül a festőt, a festőművészt, saját hivatását több festményben is megfogalmazta.36 A Piktor szinte a mindenséget átfogó mozdulattal, mintha az égre írná kalligrafikus formáit, színeit. Másik képén, a Festőn a mindenséggel szemben áll festőállványa előtt az elszánt festő.

Szobrász37 és Szobrásznő38 című kompozícióin a szobrász-mesterséget fogalmazta meg. A két kompozíció azonos elrendezésű: a szemben, a kép bal felét el- foglalóan álló női és férfi figura, mellettük a szobrászat legfontosabb attribútumaként festőállvány. A Szobrásznó-kompozíció már a fehér képek világába tartozik: szobrásznője magas mintázó állványon alakít egy formát. A férfi erőteljes, erős, majdhogynem korpulens, a szobrász állványa is masszív konstrukció. Egy mellszobor-szerű formával dolgozik. Az állványhoz vízszintesen kapcsolódó kezében is egy gömbformát tart. A Szobrásznő játékos légiességével szembeállítja a Szobrász izmos, felelősségteljes, munkára koncentráló alakját. Ám arcának kifejezése, a szeméből s a mozdulatából áradó kétkedés mintha a mesterség nehézségére, a formaalakítás, szobrászi formateremtés termékeny bizonytalanságaira is utalna. Mindezzel együtt a Szobrásznő és a Szobrász mintha a plasztikai mesterség tiszteletet parancsoló, megbecsülést elváró festett emlékműve lenne.

116