Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Száraz Miklós György: Duna

nagyobb forgalmú út. Mintha Hölderlin ábrándja nem is álom, hanem valóság lenne: a Duna keletről nyugatra tart. Ha a víz nem is, de a vízen kereskedő ember az valóban keletről nyugatra hajózott. Okleveles anyagok bizonyítják, hogy Közép-Európa és a Balkán kereskedelmének komoly hányada bonyolítódon: a Dunán. Az öreg, szakadozott vámtarifák szerint az 1100-as években gabona, liszt, bor és gyümölcs, hal és méz, prém, bőr, posztó, fazék, malomkő és rengeteg bor áramlott a vízen napnyugat felé.

A dunai határ. Ez jó kép. Egyik definíciója szerint ugyanis a határ mozog. Vagyis hogy sosem örök. Lehet sok száz vagy akár ezer éves is, de sosem örök. Van ebben valami megnyugtató. A határ, ami nem állandó, ami örökkön- örökké változik. Ha ez igaz, akkor nem nehéz belegondolnunk, hogy ha a haEgy akt metamorfózisa I, 1933 körül

tár nem más, mint a „mi” és „ők” elválasztásának eszköze, és mégis örökkön- örökké változik, akkor a „mi” és „ők” is örökkön-örökké változik.

Államhatár, nyelvhatár, etnikai határ, történeti vagy közigazgatási és településhatár. Kimegyek a határba. Milyen mást jelent ez Velencében, mint mondjuk Debrecenben, Dorozsmán vagy Hegyeshalomban. Van, hogy a határ légies. Van, hogy csak egy függöny: vasfüggöny. Néprajzi határ, kulturális határ. Meg az álomhatár. Aztán a természetes. Mint mondjuk a Kárpát bércei. Vagy a Duna. A legnagyobb mozgó határ. Majd’ ötszáz kilométeren át határa Szerbiának, Bulgáriának és Romániának. Ha van természetes, akkor a logika szerint kéne lennie természetellenes határnak is. Van is. (Példákat nem hoznék: válogasson ki-ki kedve és vérmérséklete szerint.) A határ, ha nem vasfüg77