Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Száraz Miklós György: Duna
jobb pillanatában, Ivo Andric, Bartók és Kodály. Carpathologia cosmophilica című esszéjében Andruhovics azt állítja, hogy Közép-Európa irreális struktúrájában, Európa kellős közepén, mégis Európa legtávolabbi csücskében, a „nem Európa határán” az egyetlen realitás a zene. (Véletlen, hogy a tizenegy éves Bartók Nagyszőllősön, 1892 áprilisában tartott első nyilvános hangversenyén Beethoven op. 53. zongoraszonátájának allegróját játszotta, majd előadta saját zongoradarabját, melynek címe: „A Duna folyása”?) A Duna-táj a szerzett jogaik oltalmában szabadon élő kisebb-nagyobb közösségek harmonikus együttélésének ábrándképe. A Duna-táj őrült nemzetállami álmodozás és sok száz valós identitás. A román-francia Cioran szerint a Duna-táj olyan népkeveredés, melyben még pezseg a racionalitás, a felvilágosodás és haladás által ki nem lúgozott, valódi élet. Andreas Oplatka, aki Budapesten született, s 1956-ban hagyta el Magyarországot, Széchenyi Istvánról írt könyve kapcsán azt nyilatkozza, hogy Metternich hercegben ő nem azt a reakciós szörnyeteget látja, akinek mi, magyarok ismerjük, hanem egy okos és rafinált, européer politikust, aki viszont csakis a birodalomban tud gondolkodni, s aki Széchenyinkkel tulajdonképpen egyetért a legfőbb kérdésben, vagyis hogy Közép-Európa népeit a Habsburg Birodalom képes csak igazán összefogni. Oplatka úgy nyilatkozik a magyar riporternek, hogy újságíróként évtizedeken át foglalkoztatta Kelet-Közép- Európa szerencsétlen huszadik századbeli történelme, a térségben uralkodó, ellenségeskedést okozó és így a régiót előbb Hitlernek, majd Sztálinnak ki- szolgáltató nacionalizmus és annak eredete. Azt mondja, hogy a kérdést vizsgálva óhatatlanul vissza kellett nyúlnia a XIX. század első feléig, Széchenyi István nagy és tragikus alakjáig. O volt az a magyar politikus, állítja Oplatka, „aki a magyar nemzetet regenerálni akarta, szellemileg és gazdaságilag felemelni, a magyar nyelvet államnyelvvé tenni, miközben honfitársait arra intette, hogy tartsanak tiszteletben minden Magyarországon élő más népet és itt beszélt más nyelvet. Aki saját szavai szerint azt kívánta, hogy »Magyarország saját tengelye körül forogjon«, de ugyanakkor úgy látta, hogy a fejletlen ország csak a Habsburgok birodalmának részeként állhat fenn.” HATÁROK DUNÁJA Hésiodos azt mondja az Isterről: „a szépen folyó”. Szépen folyó, de rakoncátlan. A Duna rendetlen. Problémás. Mindjárt a neve is. A nevei. A görögök már a VI-VII. században is Istros néven említették, s az elnevezést az Al-Duna esetében a rómaiak is átvették. Strabon szerint a folyó kataraktáin - a Vaskapu zúgóin - fölüli szakasz neve Danubius, az alsó szakaszé, a tengerig Ister. Idősebb Plinius úgy mondja, hogy a névváltás az Illyricumnál történik, a folyó addig Danuvius, attól lefelé Hister. Az alexandriai csillagász, Ptolemaios azt állítja, hogy Axiopolistól, a mai Cernavodától délre veszi fel a folyó az Ister nevet. Szabó Lőrinc mindent összezagyvál. Szerinte éppen fordítva van. A rómaiak a Duna felső folyását nevezték Isternek, az Inn torkolatától lefelé pedig Danubiusnak mondták. Megerősítés gyanánt előkotorja a nagy Vergilius-utánzót: „így olvasom ezt Pannóniával kapcsolatban Ausoniusban is.” 74
