Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Csontos János versei

Változatok médiára

I.

Jön már, támad az ár, a homokzsák billeg a vállon, mocskos víz örvénylik, a parton rossz gumicsizmák téblábolnak, s míg odaát reszketnek a házak, holt uszadékfákon torlódnak a pillepalackok.

Reflektor villan, kipakolnak a médiastábok s eltessékelik onnan a csapzott védekezőket, fényt mérnek, hangot szinteznek, nyílik a termosz s kávézgatva csevegnek, míg megjő a Nagy Ember.

S itt is van. Snitt indul. Lássad az esti hirekben, hogy szeretett vezetőnk gátat magasít: a helyén van.

II.

O köké a Napot. Keserűn kortyolja a kávét állva a konyhában. S míg mormota kedvese alszik, ő megacélozván lelkét, felidézi a sátán gyűlölt arcát, s lassan elönti a médiaméreg.

„Nem kétséges: náci. De komcsi is. Ősetalonja mindannak, mit utálni e honban szent kötelesség.

Gazdám csak, ki korrekt. Lám, mily jól megfizet engem: én kitalálom, mit gondolna, ha volna idő rá, s nem szaporítná homlokráncait egyre az állam.

Jól járunk mindketten...” S máris kész a vezérblog. III.

III.

Az nem is úgy volt. Másképpen; de nem úgy, ahogyan még másképpenségét tálalta a tegnapi kurzus.

Másként-másképp volt. Ha ugyan volt, s nem kitalálták. Mert ha kreáltak talmi középkort, mért a közelmúlt volna ugyan tabu épp? Kérdés: mért pont a szemednek higgy, ha idővel megcsalt minden topkütyü szenzor? Inkább irtsd ki agyadból, médiabalga, a kételyt: ez volt és ma is ez minden baj fő okozója.

Úgy lesz jó neked is, ha maradsz kataton, de fogyasztó.

Ülj hát, s nézz ki fejedből: jobb, ha nem izgat a más-kép.

67