Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Csontos János versei
CSONTOS JÁNOS Változatok életre-halálra I. Érted volt minden. Gyömöszölted az égszinü plédet, míg kendős nénik babaarcodnak gügyörésztek. Tündér kisfiú: oly szép, hogy kislánynak is elmegy — mondták folyton-folyvást, s felsírt benned a férfi. Pap legyen ebből - rendezték szigorún el a sorsod; úgy számoltál fejben. Mindjárt jött is a válasz: hogy meddő atyaként nem akarhat téged az Egyház. Semmi sem érted lett. A kiválasztott elenyészik, hogyha e sorstól irtózik. Mint fejben a számtan, úgy foszlik köddé a kiválóság az időben. II. Holtbiztos jóslás a halál. Bár félegyenessel számol a hit, megadón araszolsz útján a szakasznak. Lényed a végesség, míg lényeged égi jelenség: álmod a végtelen űr, befalazva a súlyos anyagba. Átadod életerőd, és máris a kútba hanyatlasz: rendelt láncszem vagy, hol a láncnak nincs soha vége. Mindegy volna a közvetítő? Vagy van szereposztás? Mit tudhatsz, mit a léted nélkül nem tud az Égbolt? Mindennap meghalsz, hogy minden reggel az élet ünnepe virradjon fel a gyarló emberi szívre... HL Múlni a könnyebb. Ám szóródnod térben-időben ritka malaszt. Mit kezdjen a ténnyel a holtszivü mértan: itt volt, s már csak a hűlt lenyomat van a földi mezőkön. Fiktív szó az egyén, kockája a társadalomnak. Mert mit is ér patinás unikum-példány, ha a törzsnek nincsen esélye? Ha rég önemésztő gépezetében vergődik, s csak a faj tagadása az üdvös egérút? Túlél majd aurád? Tétel lesz szószedetekben, vagy meggörbül a tér? Megzökken az űrbéli vágta? Nem történik semmi, hiszen nincs semmi sem érted? 66
