Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Mánta György: Zoro és Huru

Éjszaka esett, a vizes fűben kivehettem a nyomokat. Egy kisebb és egy jóval nagyobb területen a fű részint össze volt kuszáivá, részint a fölázott talajba préselődött, mintha Zoro és Huru hempergett volna itt. A fűtő és az inas lábnyoma ugyancsak jól látszott, sőt két ütött-kopott lábost is találtam, valami enyhén fanyarkás szag érződött rajtuk. Pár lépésnyire a lábosoktól szétrágott csirkecombok hevertek, néhányukon maradék húscafatokkal. Amikor a kerítés alján fölfedeztem azt a hasítékot, melyet egyszer már befoltoztam, hogy Zoroék ne szökdöshessenek ki rajta, s melyet most valaki újra föltépett, már semmi kétségem sem maradt, igazolódott a gyanúm.

Tehetetlenségemben hol a düh, hol a sírhatnék környékezett. Tétova, lassú léptekkel indultam vissza, s csak a lépcsőn vettem észre, hogy a kéményünk füstölögni kezd, begyújtottak az egyik kazánba. A szikrafogó rácsozatán fekete gomolyagok törtek keresztül, majd szétterülve a tetők fölött, beborították a hegyoldalt.

Ember-állat, 1960-as évek

65