Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Pap Kinga: A magvető válasza
indokolt a ható ige használata, de mit kezdjünk: az ülhetsz és elcsüggedhetsz szavakkal? Tartalmi distinkció esetén kiderül az ülés és a csüggedés épp a külső' cselekvés megtagadását jelöli. Erre a parancs nem szólít fel, a parancs ugyanis nem parancsolhatja, hogy ülj és csüggedj, csak lehetőség kifejezése ez a forma, amely a cselekvés elutasítását látszólag megengedi. De Babits azt mondja: mégis arra fogsz gondolni, tehát a külső tétlenség, amely csak lehetőségként létezik, nem jelent szellemi restséget, éppen ellenkezőleg, akkor is arra fogsz gondolni. A parancs megtagadása tehát csak látszólagos, mert az ember létében nem tagadhatja meg önnön létezését, csak halálában. A harmadik rész, a kérdések sora pedig explicitté teszi a gondolkodás elvont fogalmát, azzal, hogy a megismerés aktusát a költő kommunikálhatóvá gyúrja a nyelv segítségével. Azzal a természetes nyelvvel melyet Baríczerowski így jellemez: ,/l nyelv nem valami hozzáadott kiegészítője az embernek, hanem azoknak a tulajdonságoknak a halmazához tartozik, amelyek az ember lényegét adják. (...) Nem eszköz, hanem az ember bizonyos fajta mechanizmusa, berendezése, „szerve". (...) Olyan mechanizmus, mely lehetővé teszi az egyes személyeknek és a személyek révén az egyes embercsoportoknak, végső soron az egész emberiségnek mind a kognitív, mind pedig a gyakorlati fejlődését. A nyelv tehát nemcsak az interperszonális kommunikációt, hanem az interperszonális kogníciót is biztosítja.m 3. A KÉRDÉS KÉRDÉSE A kérdésekhez grammatikai, szemantikai és pragmatikai megfontolások segítségével közelítünk. Babits kétféle kérdőszót alkalmaz az Esti kérdésben: a minek-et és a miértet. A két kérdőszó pragmatikai, szemantikai kiterjesztése nem azonos. A minek a létezés céljára, a miért viszont a létezés okára kérdez rá. Cél és ok egymásnak feszülve, egymást kiegészítve, egymást váltogatva jelenik meg, így prag- matikailag a maga nemében teljes és tökéletes a babitsi kérdés. Amikor a kérdéseket a témaszavakon keresztül szemantikailag vizsgáljuk, az is kiderül, hogy az elemek felsorolásában: a víz-tenger>\iz; a domb, tarka márvány>föld; a nap, hold,felhő> ég, égitestek; a lomb>növények - s ha még idevesszük, hogy az ember önmagát mint kérdezőt felismeri, és önnön létét nem kérdőjelezi meg -, a hatnapos teremtés momentumaihoz jutunk. A világ létrehívásának aktusában szereplő eseményekre íródik rá a babitsi kérdés, mellyel a mindenség befogadására tesz kísérletet, miközben éppen azt a parancsot teljesíti, mely a világ létrehívásának aktusát befejezi: Hajtsátok uralmatok alá... A kérdések grammatikai felépítését vizsgálva a következő variációkat találjuk: 1. ) a+b; pl: „miért a dombok és miért a lombok?” Ebben az esetben a kérdés két eleme, két különálló tag, melyek között mellérendelő kapcsolatos viszony létesül. 2. ) a1 = a2; pl: „minek az est, e szárnyas takaró?” A kérdéseknek ebben a fajtájában az első tagot a második tag egy jelzős szerkezettel értelmezi. 31
