Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Pap Kinga: A magvető válasza

Ebből a kompozíciós rendből három + három sor válik ki. Az első kettő egymással tartalmi és szerkezeti hasonlóságot mutat: „ez a sok szépség mind mire való?" valamint: „miért a véget nem lelő' idő?” Mindkét kérdésben csak egy- egy elem szerepel, és ezek az elemek olyan elvont kategóriákat takarnak - szépség-esztétika, idő-filozófia - melyek nem illeszkednek a világot alkotó természeti kategóriák sorába, így a szemantikai különbséget a grammatikai, szerkezeti különbség tovább erősíti.

A költemény utolsó három sora a kérdések között külön egységet képez, a vagy kötőszó le is választja a többiről, ugyanakkor ez a három sor függetlenségét is elveszti, hiszen a „végét nem lelő idő" verbális kibontakoztatásaként, példázataként értendő.

Az általam vizsgált, utolsó, a kérdések sorába nem illeszkedő kérdés, mely felfüggeszti az addigi kompozíciós rendet: „r a tenger melybe nem vet magvető?” Ez a sor többszörösen felülírja az előtte és utána szereplő kérdések szemantikai és grammatikai sémáját. Egyrészt a tenger szó után nem egy másik elem szerepel, nem is a tengernek jelzős szerkezettel való azonosítása, hiszen a tenger szót egy vonatkozó mellékmondat követi: „melybe nem vet magvető’', vagyis a költő a tengerről kijelentést fogalmaz meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a sor nemcsak grammatikailag és szemantikailag különbözik a többitől, hanem itt a kérdezés logikai sémája is megbomlik. Az összes többi kérdés ugyanis nyitott marad, a lét/létezés célját, okát ebben a versben nem fejti meg Babits, hanem a megismerés tárgyává emeli.

A tenger esetében azonban nem hagyja nyitva a kérdést, hanem egy zsidó-keresztény gyökérszimbólumot beemelve a megismerés eredményét hozza. Valójában nem is kérdést, hanem kijelentést tesz. Ha az írásjel mégis kérdésnek láttatja e sort, el kell gondolkodnunk azon, mi a célja ennek a kérdőjelnek, mi a tenger és ki a magvető?

Mivel a kérdésről az interrogativ logika szempontjából azt mondtuk, hogy implicit kijelentést és a válaszadás parancsát is tartalmazza, indokolt a tenger és a magvető problematikájának megoldási lehetőségeit a bibliai hagyomány és Babits poétikai hagyatékának metszetében vizsgálni.

Babits költészetében a tenger ha nem a számosságot, illetve magát a természeti képződményt jelöli, akkor mindig mint az őskáosz maradványa, mint a költészet, a költő számára megismerhetetlen, kutathatatlan rendezetlenség, az ismeretlen birodalma , a „semmi” jelenik meg.

„Szomjasan remegnek gondolataink, mint ezerujjufák, / ezer remegő ujj -s nyílt tenger a Semmi - vak part a Világ. ” (A vetkőző lelkek)

vagy: „Mert dobtál vala engem a sötétbe/ s tengered örvényébe vettet ék be, / és körülvett a vizek veszedelme, / és fű tekeredett az én fejemre, / bő hullámaid átnyargaltak rajtam, / és Egyetemed fenekébe hulltam, / a világ alsó részeibe szállván, / ki fent csücsültem vala koronáján!” (fonás könyve)

vagy: ,y ha képzeletembe jutnál be (de nem jutsz) / egy tájra találnál. Es íme ez a táj: / Nagy messzire tárva a légszerü tenger. ” (Odysseiabeli tájkép) vagy: „De tengert olyat hol láss, / hogy mélyére hass?”(Egy dal) vagy: „Ember, a tengert ne célozd / megbékózni: nem lehet!” (Egy perc, egy pille) Megbéklyózni és ismerni egyedül Istennek lehetséges, mert neki van hatal52