Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Pap Kinga: A magvető válasza
PAP KINGA A magvető válasza „Amíg tartanak a fold napjai, meg nem szűnik többé a vetés és aratás, a hideg és meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal. ” (Tér 8,22) 1. A CÍM KÉRDÉSE A megismerés útja az ismerttől az ismeretlen felé vezet. Ez az út kérdésekkel kezdődik, és újabb kérdésekkel folytatódik. Az ember kérdésekkel igyekszik belevilágítani abba a sötétségbe, amelyet az ismeretien jelent számára.1 A cím nyilvánvalóan jelzi Babits szándékát, nem a megismerés mikéntjét, nem is a megismerés eredményét kívánja velünk megosztani, hanem a megismerés aktusát, azt az „ős” folyamatot, amelyben az ember a lét/létezés okát és célját keresi. Azt az aktust, amelyre Teremtőjétől kapott parancsot: „Hajtsátok uralmatok alá a földet. ” Babits számára az uralom nem tárgyi természetű, hanem tisztán szellemi. Erről maga vall így A Lírikus epilogjában: „a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. ” Ha kutatásunk logikai alapjaként Solt Kornél csoportosítására hagyatkozunk - melyben a gondolkodási formákat három kategória alá sorolja: kijelentések, parancsok és kérdések -, világossá válik, hogy a gondolkodó ember számára a kérdés lesz az egyetlen adekvát lépés a lét/létezés irányába. A kijelentés és a parancs tiszta formája ugyanis Isteni tett, mely így szól: „Legyen világosság! Es lett világosság. ” Az ember számára nem marad más út csak a kérdezés útja, mely implicit módon ugyan állítást és parancsot is tartalmaz, mely így egészen emberi hangon képes a létezés felismerésének kijelentésére, és a kutatás, a válaszadás parancsára. Loeser ezt azzal indokolja, hogy „a kérdés egy bizonyos gondolkodási forma, amely - mint minden gondolkodási forma - képes az objektív valóság visszatükrözésére. ”2 Ami sajátos a babitsi kérdésben az az, hogy nem a nappal világosságánál, hanem az este, a nyugalom, a pihenés, az álom birodalmában valósul meg. Maga ad magyarázatot erre: „s én az estét kedvelem / este az én reggelem / lelkem mint a rossz madár / nappal alszik, este száll. ” (Palotai est) Nemcsak arról van szó, hogy Babits az estét, e szárnyas takarót kedvek, mely tartalmában a „nem” cselekvést sugallja, hanem arról, hogy számára épp e szárnyas takaró ad helyet a szárnyas gondolatok számára: „hunyd be az ajkad, nyisd ki a szárny ad,(...) számycsattogás legyen dalodA (Éji dal) Az Örökkék ég a felhők mögött című versében pedig ezt írja: „Hiszek az alkotásban mely a lélek nyelve. ” Az este a lélek szerinti kérdezés perceit jelenti, midőn az alkotó/kérdező túllépi a természetes ész korlátáit, önmagát gyötörve az isteni parancsot teljesíti, amikor megismerés tárgyává teszi a lét/létezés misztériumát. 49
