Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Szitár Katalin: A költészet mint "esti kérdés"

pontosabban a költői szó expresszivitásában feltáruló alanyi jelenlétmód, melynek révén a világnak egy új, adekvátabb és személyesebb képe áll elő. A vers épp erre a szemantikai ellentmondásra, az összeférhetetlen elemek összekapcsolására törekszik: „másnak csupa fátyol, neked csupa látás, / itt van az alkonyat, itt van az áldás.” A kép hozzásegít a „takaró/lepel/fátyol” metaforikus jelentésének pontosításához is. A költői „látás” számára az „eltakart” - jelenségformában látható, de lényegszerűségében nem érzékelhető - világ formát ölt, de ez a feltárulás nem vizuális, hanem auditív úton, a látvány nyelvvé alakítása révén, végső soron a költői szó által történik meg.

1 Nemes Nagy Ágnes, Babits: Esti kérdés - N.NÁ, Lengyel Balázs, A tünékeny alma, Pécs, lelenkor Kiadó, 2000, 84-91.

2 Babits Mihály, Keresztül-kasul az életemen, Bp, Kairosz Kiadó, 1997, 26-27.

3 I. m. 27.

4 L m. 25.

5 I. m. 23.

6 Nemes Nagy Ágnes szerint Babits tudatosan elszakftotta verseinek intonációját a romantikus személyesség által hagyományozott közvetlenségtől, „dikciója" mintegy megelőzi korát illetve megelőlegezi a 20. század végi magyar líra hangját Innen áttételes személyessége, az önmaga kfvQllétét demonstráló beszélő szubjektum - amit „tárgyiasságnak' nevezünk. Nemes Nagy a Babits-vers intonációjában ragadja meg a retorikus beszéd és a verskompozfció kényes átmeneti pontját: .Babits ereje nem a kiáltásban van; majdhogynem nyugodt emelthangú dikciója viszont olyan súlyokat drámákat sugall, amelyeknek jelenlétét nem - csupán leküzdöttségét érezteti a szöveg.' (Nemes Nagy Ágnes, Tudatosság. írisz - N. N. A, A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról, Bp., Magvető Kiadó, 1984, 21-221

7 .Ez a hosszú versmondat önmagában is bravúr, a fiatal Babits becsvágya szerint való, s már önmagában is elárul valamit a versről. Azt hogy egyetlen gondolatért született, a .miért élünk?" kérdéséért egy célja, egy középpontja van, s ezt már a vers nyelvtani megjelenésével is ábrázolja." (Nemes Nagy Á, Lengyel Balázs, A tünékeny alma. jelenkor, Pécs, 2000, 87.)

8 Nemes Nagy Ágnes, i. m, 91.

9 Ugyancsak Nemes Nagy Ágnes ír Babits költői gondolkodásának térbeli jellegéről: .A vizualitáson belül - úgy éizem - Babits versbeli látványainak elsősorban a térbelisége kivételes, körüljárhatósága, testessége.' Ezt szembe is állítja az elvont gondolkodással: .Babits legalább annyira szenzuális, mint amennyire elvont." (Nemes Nagy Ágnes, Tudatosság. írisz - N. N. A, A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról, Bp, Magvető Kiadó, 1984, 26.)

10 Babits költészetét - jelesül az Esti kérdést is - a nyelv uralására vagy uralhatővá tételére tett kísérletnek tekinti Lőrincz Csongor: ,(...) a vers azért írja át feltűnő következetességgel az elvileg mindenki számára hozzáférhető referenciák mozzanatai az exkluzív tropológiába, hogy elkerülje a referenciák materializálódásának, s ami ezzel egyet jelent: szemantikai szóródásának, épp a mások általi olvashatóságának mozzanatát fgy biztosítva a szubjektivitás uralmát nemcsak a létezők, de a nyelv felett is.' (Lőrincz Csongor, A medializálódás poétikája: esztétizmus és kései modernség. Hoffmannsthal, Babits, József Attila - L Cs„ A líra medialitása. Hang szöveg és intertextualitás a 20. századi lírai művekben, Bp. Anonymus, 2002,65.) A „mediális megelő- zöttség elutasítása" (u.ol, amit a tanulmány szerzője Babitsnak tulajdonít nehezen értelmezhető egy olyanfajta hagyomány- tudattal rendelkező alkotónál, aki költészetét - és költészetfelfogását - épp a szónak a tárggyal szembeni elsőbbségére, a .formula nyűgöző hatalmára" alapozta. (Babits Mihály, Az irodalom elmélete - B. M. Esszék, tanulmányok l-ll. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, az utószó és a jegyzeteket írta Belia György, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1978, 1:558.) Babits elképzelése szerint épp abban áli a költői innováció, hogy a rögzült formulákat (mondhatnánk ma talán úgy, hogy a .mediális megelő- zöttséget'j újakra cserélje, másként .mediáljon". Ahogy maga a költő mondja: .Ott van például a »százados fák«, az »ég azúrja«. Valóságos költői zseni kell ahhoz, hogy merjen más jelzőt rakni hozzájuk" (I. m, 558.)

11 A 'vízi város' jelentést aktualizáló .Ríván” szóra hangalakilag erőltetetten .túlpontos", a stilizáltság érzetét keltő felelősző következik azaz a rím túlhangzóssá válik Szinte kihívó a rím, ugyanakkor a víz, a .Ríva' mint az emlékezést kiváltó térelem, s a szemlélése által kiváltott reakció: az eltűnt múlt miatti sírás tökéletesen adekvát szemantikai kapcsolat

12 ,s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán / nem veszti a szivárványos zománcot / és úgy pihennek e lepelnek árnyán,"

13 Babits Mihály, Az irodalom elmélete - B. M., Esszék tanulmányok l-ll. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Belia György, Bp, Szépirodalmi Kiadó, 1978, 558. (553-6451

14 l.m. 559.

15 Marsilio Ficino A szerelemről című traktátusát idézi Pál József. (Pál lőzsef: Az újjászületett Isten-képről, Korunk 2008. július.)

16 Mekis D. lános Babits mássalhangzói című, ugyancsak az Esti kérdés-konferencián elhangzott előadására hivatkozom. Gondolatmenetével, illetve a babitsi versnyelv hangzós szerkezetéről alkotott koncepciójával egyetértek e helyütt csak annyit tehetek hozzá, amennyi a hang- és verstani jelenségből adott versünkben étvényesül.

17 A versbeli Sziszüphosz- és a danaidák-képek mögött álló költői-mitológiai tradíció felfejtésére hivatkozom, amit Kovács Ágnes fejtett ki konferencián tartott előadásában. Mint a bűnbe esett világ (űrök szüntelen) ismétlésre ítéltsége, azaz a reprodukció mint büntetés értelmezése jelentős mértékben hozzájárult koncepcióm kialakításéhoz.

18 A Jepke'-metafora létértelmező jelentéshorizontjának feltárásához Kovács Árpád elemzésemmel kapcsolatos észrevételelei vezettek el. Ezúton mondok neki köszönetét

19 ismét a vers Sziszüphosz-képére hivatkozunk melynek Danténál keresztény változatét találjuk meg méghozzá a .gőgös keresztények", azaz a bűnében gyönyörködő, a bűntudatban önigazolást lelő hamis hit képét Az ilyen követ hordozó árny .oly görnyedt hogy térde éri mellét / s félős, hogy megszakadhat: nem külömben / cipelte itt e sereg szörnyű terhét." (133- 135. skk)

43