Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Bokányi Péter: Egy "véghangulatos" vers: az Esti kérdés

BOKÁNYI PÉTER

Egy „véghangulatos" vers: az Esti kérdés

Horváth János 1912-ben írt, de csak 1967-ben megjelent Babits Mihály című dolgozatában1 használja a „véghangulatos állókép” kifejezést Babits leíró kompozícióinak elemzéséhez. Horváth János munkájának címe - Babits Mihály - összegző tanulmányt ígér, valójában azonban inkább az addig megjelent két kötet (Levelek Iris koszorújából, Herceg, hátha megjön a tél is) kritikájaként olvashatjuk. Az első kötet - ahogy Horváth írja — „szabatos másolónak mutatja Ba- bitsot”, azaz, amit megnéz, amit megfigyel, azt roppant tömör plaszticitással tudja ábrázolni, „tehetsége, mely a plasztikus ábrázolásban leli kedvét, minden korábbi költőink közül az Aranyéval rokon” - írja Horváth. Ugyanakkor felhívja a figyelmet Babits leírásainak egy félreismerhetetlen sajátosságára: arra, hogy leírásai szinte soronként önálló képet adnak, melyeknek mindegyike szinte önmagáért látszik kidolgozottnak. Amolyan felsorolásszerű a Babits-fé- le leíró vers: önálló, kidolgozott képek, látványok, amelyek valamely összefüggőnek tűnő egész benyomását adják. Egy Babits-féle kép részlete például a Vásár című versből:

„Friss hótól pöttyös báránybőr süveg,

Vásári pénz koppan a durva markon,

Kilógó ing, zord búsa szemivek,

S római szó kopik a szennyes ajkon.

Sötét örménnyel alkud az oláh,

Szekérre szórva hosszuszőrü szűre;

Kis kutya béfut a szekér alá S gyáván vonít a tarka népsűrűre.”

Ha megvizsgáljuk ezt a kis részletet, valóban önálló képek sorát látjuk felsorolásszerűen. S ezek a képek látszólag „nem fognak kezet” - Horváth János kifejezésével, hanem „saját életet élnek”, saját történeteket mesélnek. Egy-egy jelző, egy utánvetett félmondat önállósítja a látványelemeket, amelyek így, a széttartás révén keltik az egész képzetét: a Babits-féle leírás tömör plaszticitá- sa tehát az egész benyomását kelti.

Ezt az alkotói metódust, ahogy a költő a látvány egészét széttartó képek sorává írja, Horváth János dolgozata „elemző látásnak” nevezi - nem hibaként rója fel tehát, hanem a Babits-féle leíró vers alapvető eszközeként említi: együtt a leíró versek zárlatával. Horváth szerint ugyanis Babits leíró kompozícióinak utolsó egysége az igazán hangsúlyos az egész megformálódása szem44