Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Szitár Katalin: A költészet mint "esti kérdés"

A lepke-metaforának az az értelmezése, mely szerint az a szellemi stádiumba lépő emberi lét indexe, Dantétól eredeztethető:

Nem látjátok, hogy az ember mi? Féreg, mely majd formáland angyali pillangót, s az ítéletre pajzsa nélkül tér meg.

Mért úszkál fönnen lelketek, ti bangók?

Hisz férgek vagytok, férgeknek se készek, még pillangóvá eztán változandók.

(Dante: Isteni színjáték. Purgatárium. Tizedik ének. 124-129. skk.)

Az Isteni színjáték e szövegrészlete egy lételmélet megfogalmazása, melynek kulcspontja a lepke „könnyűsége”, szemben a bűnös lét nehéz, „súlyos” mivoltával. A Babits-vers alapoppozíciója - a felfelé irányulás és az „elcsüggesztett” „terhes fej” - a lét e két stádiumának felel meg. Daniénál a „súly” - a lelket nyomó bűntudat s a vele járó gyötrelem: „lelkemen adósság / súlya van” (92-93. skk.); „Gyötrelmünk annyi, mint a tenger, / nagy súllyal úgy lenyomja mind a földre:” (115-116. skk.). Ezt a bűntudattal terhelt létet jeleníti mega metaforája Danténál: „De nézd meg jól csak: mint megannyi törpe / jön mind a kő alatt görbülve kétrét;” (118-119. skk.)19 A követ cipelő, bűnös ember ember legfőbb bűne az, hogy nem érzékeli saját lédehetőségét - Dante-Babits frazeológiájával: hogy „angyali pillangót” formázhat léte, azaz a szellemi létforma lehetőségét a matériában. Bűn - Babits szerint talán - a lét szellemi elvének megtagadása.

E kérdésben újra Dantéra kell rámutatnunk, aki szerint még a fű sem nő, ha nem isteni akarat - azaz egy kozmikus szellemi elv - növeszti:

Mivel pedig az egész levegőre kiterjed a legalsó égi Forgás,

(csak más erő s ellenszél meg ne törje); e magasságban, mely szabad toronylás a lég közepén, s hol a sűrű lombban megtorlik a szél, örökös a mozgás.

S a mozgó lombban olyan hatalom van, hogy a termő erő a légbe árad, amely forogva elröpíti nyomban.

S a többi táj fogadja e kiáradt erőket, amint ege-földje birja, s ingerük szerint termel fát, fűszálat.

Nem volna csoda hát, ha semmi csíra nem lévén, mégis a palánta szépen minden látható mag nélkül kinyílna.

(Dante: Isteni színjáték. Purgatárium.

Huszonnyolcadik ének. 103-114. skk.)

Az Esti kérdés „kérdése” Danténál van tehát megalapozva: a „Miért élünk?” értelmeden és megválaszolhatatlan az individuális tapasztalat síkján: a fű „majd leszá41