Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Pálfi Ágnes versei
hívságodért lakolsz. A kerge vén király gyilkost kiált. — Ne késs magadra venni! Ez érdemérem végtére is kijár. S hogy itt belépj - elég is éppen ennyi.” VI. Mellébeszélsz. Bökd hát ki érthetően: Hitted, vagy sem, hogy föltalálható a ködlovag még? S ha ájult-eszelősen hajhásztad egyre, és túlszaladt a ló, ne is tagadd: imádtad azt a vágtát! Mit érdekelt, hogy káprázat vagy való az égi tűz, mi földi kínba vált át minduntalan. - S megülted, mint egy férfi a tort is aztán. Látván a gyönge párát mint füst-csikót inalni, s érted égni. Nem kertelek: eluntalak egy kissé, mint rossz ruhát. De nincsen más, belátom, mi passzol rám. S nem firtatom, hogy friss-é a szenvedély, hogy levessem bármi áron, mint hajdanán; és anyaszült meztelen álljak elébed. Kihívón, mint egy várrom. (A rím, ha kattan, bezárul, s nem lelem hozzád a kulcsot — bilincsbe ver a forma. Egy rémregényhős incselkedik velem, és szégyenít meg: úrhatnám, cifra szolga.) Vili. A napfény íze* most is itt a számba’; és feltüzel, ha álmomban megérint a vörös cserge göndör szőre-szála * A harmincas évekről szóló orosz film a .peresztrojka' idején. 52
