Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - Söptei Imre: A "gründoló" Gothard, Gothard Sándor két vállalkozása

kértek. A hozam tehát szolid, de biztos keresetnek tekinthető. Voltak visszaesést mutató időszakok is, melyet az igazgatóság rendszeresen az ország rossz közgazdasági helyzetével, illetve a terméseredmények gyengeségével magyarázott.

A raktár vagy tárház, melyben magasabb terméseredményű esztendőkben közel 70.000 m! áru is megfordulhatott, néhány ezer koronával szintén hozzájárult a haszonhoz, ám ennek tekintélyes részét a felújítását biztosító alaphoz kellett csatolni, illetve az építéséhez felvett kölcsön kamataira fordították.

A kor szokásainak megfelelően a közgyűlés hozzájárulásával a tiszta jövedelemből minden évben koronák százait fordították adományokra. Mindjárt az elsőt a Szombathelyen felállítandó Horváth Boldizsár szoborra adták, de jellemzőbb volt a segély- és jótékony egyesületek, árvaházak, szegénykonyhák, iskolák támogatása. A világháború idején aztán a hadbavonultak és családtagjaik, a vöröskereszt egyesületek, kórházak lehetőségeit bővítették.

Az 1911. január 29-én tartott közgyűlésben váratlan dolog történt. Az alig kiugró nyereség mellett az addigi legmagasabb részesedés kétszeresét, 12%-ot ajánlott kiosztani az igazgatóság, melyet a tagság természetesen boldogan el is fogadott. Gyanúnk szerint egy nemsokára bekövetkezett lépést készítettek elő. Alig három hónap múlva, rendkívüli összejövetel keretében az alaptőke felemeléséről döntöttek. Az ország egyik legnagyobb pénzintézete, a nemzeti bank hiányában a magyarországi jegybank bizonyos feladatköreit ellátó, a nemzetközi Rotschild-csoporthoz tartozó Magyar Általános Hitelbank (MÁH) vásárolt 1000 db 200 korona (K) névértékű részvényt 210 K árfolyamon. Minden bizonnyal súlyos érv lehetett a tárgyalások során a 12%-os osztalék. Teljesen átalakultak ezzel a tulajdonosi kör arányai, aminek megfelelően az igazgatóságba választották a A1ÁH igazgatóhelyettesét és győri fiókjának vezetőjét. A fennmaradó 500 darab új kötvényre elővételi jogot kaptak a régi tagok, 214 K-ért, ami közelebb állt a valós piaci értékhez. Az új partner, melynek megszerzésében Gothard Sándornak elévülheteden érdemei voltak, nemcsak nagyobb forgótőkét biztosított, hanem kapcsolatait megosztva új partnerét nagyobb üzleti lehetőségekhez is juttatta.

Illetve még valamihez: önálló székházhoz. A Március 15. tér (ma: Mártírok tere) és a Király utca sarkán álló telken új, emeletes házat építettek, melyben az irodákon kívül bérlakásokat is kialakítottak. A Király u. 1. szám alatti épület terveit Hajós Alfréd készítette, a kivitelezést Müller Ede igazgatósági tag cége végezte.

A következő évben már érezhetők voltak az új kapcsolat előnyei, a tiszta nyereség 2/3-dal nőtt, túlhaladta a 100.000 K-át. Ennek ellenére óvatosan bántak az osztalékkal, csak 6,5%-ot engedélyeztek, mely a következőkben szép lassan elérte a 8%-ot. Az üzlet jól működött, az 1914-ben elhatározott alaptőke emelés alkalmával az új részvényeket a névérték felett 50 K-val árusították.

A háborús viszonyok között egyre nagyobb nyereséget könyvelhettek el. A kiszámíthatatlan viszonyok miatt nagyobb tartalékokat képeztek a korábbinál, de a részvényesek is jól jártak. 1917-ben a MAH közvetítésével újabb partnereket kerestek, végül a Kőszegi Takarékpénztárral egyeztek meg. Az Agrár37