Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Sarusi Mihály: Hiábahaza
Ez történik nyáron, ősszel bukás: volt pénz, nincs, valaki odébbállt vele. Mondhattad neki, hogy ennek a Karitásznak a neve ellenére semmi köze a katolikus egyházhoz! Neki könnyen és gyorsan pénzre lenne szüksége. Neki és még annyi szegény magyar és román embernek.- Es ha mégis igaz lett volna? Most én nevethetnék rajtatok! Ez az év is jól kezdődik! Kurucz Eszti ura, Marci, Kisfaluban részegen úgy agyonverte a leányát, hogy bolondokházába került.- Erőszakos, duhaj, rossz ember. Szegény húgod. Unokahúguk.- A leghangosabb a családban, jól hallod, Eszter, aki azt fújja, hogy „Mi románok vagyunk, román kenyeret eszünk!”. A hozzá hasonlók miatt nyert a faluban a Vatra, pedig az ott élők fele magyar, német, szlovák, szerb, cigány. Ne magyarkodj! - szokta mondani Marci. Művezető elvtárs volt a szövetkezetben; kocsisként kezdte, most újra kocsis. Előbb kanász, a mindszenti disznóhizlaldában dolgozik, ma meg az állatorvos fogdmegje: kocsival jár-kel, hozza-viszi a beteg jószágot. Már Csúcsú idejében letették, annyit ivott. Mára megcsöndesedett, de ha iszik, megint hangos. Nagyon odáig van a románokért! Mindene a testvériség.- Azért ütötte agyon a saját leányát. Ha valaki részeg, nem tudja, mit tesz.- Köszönöm szépen; neked is jóféle rokonaid vannak! Még hogy ő, de a húgom, Eszti. O is kifordult magából, az urával tart. Akármekkora állat, a pártját fogja. Eszter regéli, mert egyébként neki is van ám szája! Bement a rendőrhöz, valamin összeveszett vele. A rendőr letorkolta, mire Eszter nekiugrott: „Tudom, hogy itt verték agyon azt az embert, akit aztán a sógoromnak kellett a kocsijával a határban jó messzire elvinnie! Ott letették, mintha a kukoricásban lett volna rosszul.” A rendőr mindjárt lejjebb adta.- Székely a csavargó, magyar, nem szeretem a székelyeket! Mind ilyen! Eszter szerint.- Egyből ütnek, szúrnak. A kocsmában.- Azok jöttek ide, akik otthon valami rosszat tettek — adja tovább a szekus hazugságot. Eszter ennyire ellene van a székelységnek. A magyarságnak. Valaha volt (ha volt) magamagának.- Ha apád hallaná, leverné a fejed! Menten neked ugrik. Megfordul a sírjában. Kemény magyar ember volt az apjuk. Sokra ment vele.- A román, az igen! Aki kilakja Kisfaluban is a bennszülöttet. A városiak az elmúlt évben tíz házat vettek Jánosházán, nyolcat Kisfalun. Nyugdíjasok, fiatal párok. Rendbe teszik az omladozó házat, vagy éppen újat 91
