Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Sarusi Mihály: Hiábahaza
építenek a helyére. A Görbe-utcában emeletes épül, Jánosháza első emeletes háza, olyan jó moldovai modorban sok-sok csicsás kis toronnyal. Vendéglő lett belőle, a falu egyetlen étterme, ahol az ember kap egy tál meleg ételt, ha nem főz neki senki. Marmalade, supa de masa az étlapon, a tulajdonos Bente Alexandra, a beceneve Bence, s ha nagyon akarod, megszólal magyarul is, de nagyon nem lelkesedik érte.-Tanuljátok meg az állam nyelvét! Háromnegyed részt magyar, mert csak az egyik öreganyja, Anuca néni volt román. Aztán lásd. — Ez a legrosszabb, a korcs. — Akkor én mit szóljak. Persze, mert a felesége román, aki egy szót sem ért. Kurucz Kati fia, Zoli román helyre nősült. Hívja az anyját, menjen oda, ott nem kell dolgoznia a nyomorék asszonynak. Odahaza: se sógor, se Zoli, még otdion élő két testvére neki nem állna! O tartja rendben a portát. A betegség régóta nyomorítja. Lassan húsz éve nem bírja a parasztmunkát, házi dolgot. Szegény Kata hazajött. — Kinevettek a rossz román kiejtésem miatt! Ezért nem maradt a fiánál Németvárhelyen. Mit tehettek volna! Ok románok, mi meg magyarok. Tudod, hogy van az. — Jánosházán mikor röhögik ki a gyönge magyarsággal megszólaló vendéget? Te kiröhögöd? Mi nem. Örülünk. — Örülünk, ha a románja anyánk nyelvén gügyög valamit, nem hogy csúfot űznénk belőle?! — Látom, te is Tőkéssel tartasz. — Mért, van más, akivel tartani érdemes, aki nem teszi föl a kezét, hogy itt vagyunk, tegyetek velünk, amit akartok?! — Hagyjuk abba. Jobb lesz. — Tudod, mit mondott egy székely író, aki ma Pesten él?! A nevét már elfelejtettem. Hogy nagyon nem szereti a bánságiakat, mert a behódolás, az önmegadás, az önfeladás szelleme hatja át őket, ami a teljes beolvadáshoz vezet! — Na, téged nem. — Jól látod. Kata ma már: le-leesik a lábáról, a gerinc becsípi az idegszálat. Borzalmasan fáj s mozdulni nem tud az ágyban. így élni: minek? Hogy emelgessék?! Mert akkor megtámadta a rák, Temesvárt kivették a méhét, petéjét is! Sugarazni nem engedi magát, hallotta, hogy kegyetlenül fáj. Harmadik fokozatú, de az ötödik vizsgálat után az orvos azt mondta, nincs áttét! 40-60 százalék esélye lett volna, így ki tudja. Kislánya a kórházban befeküdt mellé, hogy vigyázzon rá, mert a nővéreknek arra nincs idejük. Elzavarta a gazdag, de részeges udvarlót, mert, ahogy fogalmazott: „Nem akarok úgy járni, mint anyám”. Azt mondta legutóbb Zoli: visszajönne Mindszentre, ahonnan elment, visszafogadnák a munkahelyén, igen, ezt tervezte, de házat épít. 92
