Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Sarusi Mihály: Hiábahaza

ment férjhez húgom fia, ma már így beszél: „Trámvájon útazik a Piaca Révolúcián a Gárának Iá Gáj”. Elkerül, nyelvet vált. A gyermekei, ha vegyes házasságban él, csak akkor tanulnak meg magyarul, ha a nagyszülők megtanítják. Ha ők sem, sőt, ellene vannak, minek akadályozni a gyermek érvényesülését... Nem mindegy, hogy magyar vagy román?- Én már csak Tőkés-párti maradok! És: marad. A nem régi helybeli Tőkést ócsárolók többsége már Magyar- országon, meg ki tudja, hol nem él! Mindszenten mégiscsak lesznek magyar elsősök. Addig járt a magyar taní­tónő a magyar családok, a magyar nevtíek után, hogy beiratkozott három gyer­mek az első osztályba, így nem szűnik meg a magyar tagozat. A háromból kettő jánosi, egy ottani. Ismerem, Teca mama unokája! A lánya, Irénke ven­déglős Mindszenten, ő nyitotta a városban az első magánkocsmát. A férje román, de a két gyermek anyanyelve a magyar, mert nagymamájuk neveli őket, akivel a két kisfiú csak magyarul beszélhet. A népszámláláskor magyar­nak vallották magukat a gyermekek. „Most magyarok, vagy románok vagy­tok?”, kérdi tőlük az öreganyjuk. „Magyarok!”, válaszolják. A nagyobbik román iskolába jár, a kicsit íratták a magyarba. A 10.000 lelkes város 2-300 magyarja szervezkedik, aláírást gyűjtenek, hogy legyen magyar óvoda is. Ha lesz legalább 15 aláírás, megkapják, ígéri a magyar párt helyi embere. Trianon óta nem volt Mindszenten magyar óvoda! Tán előtte sem, legalábbis az öregek nem emlékeznek rá.- A múltkor láttam a mindszenti magyar kistemplomban imádkozni Teca mamát. Jézus lábát csókolgatta. A kápolnában lévő Krisztus-szobor aláomló ruhája alól kilátszó meztelen lábról lesimogatták, lecsókolták a helybeli magyarok a festéket. Fehérük Krisztus csontja, szokták mondogatni az öregasszonyok. Odajár fohászkodni annyi szegény ember. Amikor betérsz te is megpihen­ni, épp egy nyomorék, mankóját a falnak dűtő, Krisztus Jézust körbeimád- kozó, segélykérő, sírdogáló, csodát remélő középkorú asszonyt lelsz egy­magában. Magyarul a föíirat: GYERTYÁT GYÚJTANI TILOS.- Hallottad? Román helyen megint kiteszik: VORBITI ROMANESTE! Vorbic numáj romaneste, kérem románul beszélni.- Nem nálunk. Jánosházán 1940—ben sem került falra. Össze nem verekedtek, de Jani nagylánya a mindszenti iskola magyar tago­zatán kezdi meg tanulmányait, tanul meg írni, olvasni, számolni. Jani leánykái? A nagy Juli, aki az asszonynak Iuliana, a középső Rozi, szülő­anyjának Rodica, persze így szerepel a buletinban is, de azzal mit kezdjen a falu maradék magyarja, a kicsi meg Annus, anyukája Ana leánya. Nagyobb baj ne legyen. Istenem. Kurucz Jani aznap befizet 100.000 lejt a kolozsvári Funár-féle Caritasnak. Hiába mondod, kéri anyja, ne higgy neki! Annak a rabló bandának.- Befizetem és pár hónap múlva a tízszeresét vehetem föl! Ha azt is bent hagyja, rövidesen ismét megtízszerezheti. 90

Next

/
Thumbnails
Contents