Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Kocsmáros karrierem viszont szépen ívelt felfelé. Ot éves sem voltam még, amikor pontosan tudtam, mi az a kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés vagy a maflás. De azt is megtanultam a rendelések eredményeként, hogy az egy után a kettő jön, aztán a három, a négy és az öt.

Az öt különben is bűvös szám volt. Anyám, gyakran küldött el a boltba öt darab Kossuthért, de lelkemre kötötte, hogy a Katyi meg ne tudja. Anyámért boldogan bármit megtettem, hazudtam is, ha nagyanyám éppen azt kérdezte,

hogy ugye anyukád küldött el cigarettáért? Még a szemem sem rebbent, arcom sem pirult.

Ezt a tulajdonságomat, azóta is megőriztem. Nagyon pontosan tudom, hogy a legjobb jótétemény nem a gátlástalan igazmondás. Az apró hazugság, amely senkinek sem árt, esetenként a békés egymás mellett élés biztosítéka lehet.

Sajátos krízis helyzetben éltem életemet. Két baráti nagyhatalom állt egymással szemben: anyám és nagyanyám. Én a két nagyhatalom közé szorult kisállam - bár mindkét félhez érzelmi szálak fűztek - annak a pártját fogtam,

68