Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

I. A WEISS ALIZTÓL AZ ELTE-IG.

1. A főváros új polgára: 1943. június 25.

A ricinust sem nélkülöző életkezdetem színhelye az angyalföldi Tüzér és Csángó utca sarkán büszkélkedő, apai nagyapámról elnevezett „Sanyi csárda” volt. Ide érkeztem haza 1943. július elején a Weiss Aliz kórházból, ahol is gyűjteni kezdtem leendő emlékeimet. A korcsma 1949. szeptembere előtt esett el Állam tábornok adóhadseregének több éves kiéheztető ostroma után, mi pedig mehettünk „istenhírivel” amerre láttunk. A kapituláció napjára ugyan nem emlékszem, a körülményekre sem, de arra igen, hogy az első osztályt a Szent László utcai iskolában kezdtem el. Márpedig, ez a második otthonunkhoz a Béke utca 3-hoz volt közel. Ha 1949 szeptembere még a Füzér utcában talál, akkor első hetes osztályzatomat - mert akkor még hetessel jutalmazták a magam fajta, buzgó mócsingot — a Gömb utcai állami általános iskolában kapom. Azokat a macskaköveket koptathattam volna, amelyeken a munkásmozgalom legendás harcosa, az 1990-es rendszerváltoztatás után, 1994-ben a szabad választások útján hatalomra jutott első kommunista miniszterelnök, Horn Gyula rugdalta gyermekkorában a rongylabdát. A korábbi rosztovi győző.

Rosztov. Lám, lám, Kedves Katám! Vannak városok, amelyek elszakíthatatlan szálakkal kötődnek a magyar történelemhez. 1943. elején, e tájékon vérzett el a II. világháborúban a 2. magyar hadsereg, s itt kapott közgazdász diplomát jó néhány évvel később kedvenc miniszterelnökünk is.

Mégiscsak igaza volt népünk szeretett vezérének, Rákosi Mátyásnak, az igazságosnak: határ a csillagos ég! Csak proletár pedigré kellett hozzá.

A Sanyi csárda varázslatos hely volt, tele nagyszerű rejtekekkel. Volt egy kutyám is, a Bodri, a kedves ivócimbora. Mivel Sándor nagyapám a leendő utódot látta bennem, hamar hozzá kezdett nevelésemhez. Lelkemre kötötte, hogy az élet lényege a hitelesség. Tetszett ez a szó, talán ráéreztem a valódi ízére is. Ez akkor azonban konkrétan azt jelentette, hogy csak a hitelesítő vonalig szabad megtölteni a poharat. A kezdeti kudarcos kísérletek után már nem is nagyon akartam, hogy a művelet hibátlanra sikeredjen. Bodrival, s a többlettel telt pohárral, kámforként tűntünk el a pult alatt meghúzódó kis szekrénykébe és egy-két lefettyel helyreállítottuk a világ rendjét. Néhanapján - bár erre rendelés nemigen volt - Bodrival együtt szívesen megdézsmáltuk az őszibarack likőrt is.

Bodri mellett a másik társam a délceg, kendermagos kakas volt. Naponta etettem, itattam. Aztán a kakas megbetegedett, feltehetően végelgyengülésben. Apai nagyanyám, Katyi tanácsára paprikás kenyérrel próbáltam meg visszahozni valaha hangoskodó életkedvét. Sikertelenül.

A kendermagoshoz fűződik életem első temetési élménye. Az ivó kertjének sarkában készítettünk neki végső nyughelyei. Eredetileg asztalos nagyapám fejfát is eszkábált.

67