Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
A gyermek születése - a Te világra jöveteled - és a halál subanása a fejem mellett fogalmaztatta meg velem az alapkérdést: hogyan kell a még hátra lévő időben élni, hogyan kellett volna élnünk? Szabadság vagy különbéke? Szabadság és különbéke? Szabadság? Különbébe? Katám! Válasz- és túllépési kényszerem van. Meg kell írni ezt a könyvet! Első sorban Neked! De ha van rá igény, közre kell adni. Térségi sorsunk közös, s a specifikumok mellett a közös kérdések közös választ is igényelnek. S születhetnek válaszok, amelyek szintén a tieid lehetnek. Es, ha most jelenik meg ez a könyv, az enyémek is. S lehet, bog)1 ez a szülés utáni megkönnyebbülés, a gyermek felmutatása, további görcsök nélküli évekkel ajándékozhat meg. Ha tehát könyv formában kapod meg tizennyolcadik születésnapodra ezt a „ kéziratot”, kérlek, értsd meg az okát! Saját magam eredeti elhatározása elárulásának az okát. Megírom tehát ezt a történetet, úgy ahogy megéltem, ahogy felmenőimtől örököltem, ahogy ők is megélhették. A magam módján, de hazugság nélkül! Legfeljebb, néha, nagyot nyelve elhallgatok. Maradandó sebesülést okozni, ha semmi sem indokolja, csak a kurucos gerinceskedésért nem érdemes! Legyen hasznodra, ha akarod, ennek a furcsa kevert családnak a története a saját életed alakításában. Ha egyáltalán ilyesmi elképzelhető. Ha nem, derülj rajtunk, elmúltakon! Szeretettel ölel nagyapád. 66
