Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Feküdtem, mert másnap Becsbe kellett volna utaznom az általam nagyon kedvelt Man dics György: Temervári golgota című monumentumának bemutatására, .v gondoskodnom kellett az egyetemi tanóráim elosztásáról is a kollégáim között. Tudtam, miután rendet teszek magam körül, azonnal visszajövök. Hiszen már lépni is alig tudtam. Saját felelősségre kivánszorogtam a kórházból, lemondtam Bécset, leosztottam az óráimat s következett egy soha nem feledhető, töménygörcsös csókos éjszaka a keserűsóval. De a bélműködés, ha nem is úgy, ahogy az orvos megkövetelte, megindult. Nem buggyant ki a szar a számon, ahogy azt egy bélelzáródás megköveteli, s ahogy ezt kedves fiatal barátom, dr. L., a sebészek gyöngye perspektívaként elém vázolta. „Ha baj van, azonnal jöjjön, mire ide ér, bemosakszom!'''

A vastagbél rák ekkor már családunk emblémájává vált. Nagyanyád élete egy hajszálon múlott, de él, s az operáció után immáron több mint öt éve tünetmentes.

A vizsgálatok istene kegyes volt hozzám. Kimostak, kipucoltak, s körülbástyáztak jó tanácsokkal. „Civilizációs betegség. Magas koleszterin, magas vérnyomás, diéta, s ne igyon semmit. ”

63