Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
M. KISS SÁNDOR Különbéke (MUTATVÁNY EGY EMLÉKIRATBÓL) Könyv Katának Kedves Kata! 2006 nyarán határoztam el, bog)' megírom, míg az agyam állaga engedi, az emlékirataimat. lg)' akartam, a magam módján megünnepelni, hogy megszülettél. Te is, mint én, a rák jegyében. S bár különösebben nem vagyok híve semmilyen misztikumnak, mégis belém ivódott a gondolat: lehet, hogy ez az egybeesés valamiféle szellemi folytonosságot is jelenthet majd? Talán azt, hogy ami bennem az ígéret szintjén maradt, benned kiteljesedik? Az első oldal felső sarkába - akkor még a másodiknak híre-hamva sem volt - oda biggyesztettem: Katának 18. születésnapjára. Elvileg ez azt is jelentheti, hogy a mű úgy készül, mint a Luca széke. Esetleg talán azt, hogy időközben elkészül ugyan, de ha egyáltalán, akkor is csak közel két évtized után láthat majd napvilágot. A „teremtés kezdetén ” tehát még minden lebegett. A lényeg az alkotás volt. Erőt vett rajtam a világra jöveteledet követő „ boldogságalapú ” íráskényszer. A vezérelv viszont adott volt. Tanári pályafutásom során a nagy történelmi folyamatok megértése érdekében számtalanszor éltem azzal a módszerrel, hogy mondandóm lényegét saját családom egy-egy történetével illusztráltam. Fennen hangoztattam, hogy az ember kettős szerepben van jelen a történelemben : ő a történ és alanya, s egyben a tárgya is. Vagyis csinálja és csináltatják vele. Cselekszi és elszenvedi. Minél bölcsebben, annál kisebb a kár. Van tehát a történelem, mint folyamat, s van a megélt történelem, mint az élet maga. A folyamat túl - át illetve megélését (az igekötők az életminőség mutatói) - nagymértékben meghatározhatja, hogy a személy a történés pillanatában milyen tapasztalatok birtokában dönt. Azt gondoltam, hogy a családom, illetve a családom azon részének története, amelyet viszonylag jól ismerek a maga egyszerűségében és „tipizálhatóságában", segíthet neked egy olyan ríj világban is, amelynek törvényszerűségeit ugyan én már nein ismerhetem meg, de sejtelmeim lehetnek róla, s ez egyáltalán nem tesz boldoggá. Nem receptkönyv születik tehát, hanem egy viszonyulás története. Annak illusztrációja, hogy az egyes emberek - a családom tagjai, természetesen magamat is beleértve, s az én szűrőmön át láttatva - különböző időkben, különböző körülmények között, miként viszonyultak a trendhez, alias: a folyamatokhoz. Az - eljövendő - könyv tehát valójában annak illusztrációja, hogy miként lehet a különböző időkben, át-, túl-, illetve megélni a történelmet, s ezt az „életélési” technikát mennyire határozza meg a személy etikája. 61
