Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Alexa Károly: Leltár? Rovancsolás? Felszámolás
eszméket és hagyományt, anyanyelvi stabilitást és - amennyire lehet - a tradicionális termelésszerkezeti biztonságot. Az ember irigykedve figyeli a renitensen voksoló Írországot és Dániát, az érdesen Európa-kritikus cseh államvezetést, vagy a rendíthetetlenül önelvű Szlovéniát. Amikor Magyar- országon mocskos megjegyzéseket tesznek az „államosítottan liberális” bulvármédia. elhülyítettjei egy leány hajába fűzött nemzetiszín szalagra, a rögeszmésen liberális Svédország minden kertjében ott lobog a sárga-kék zászló... Mindezt tudva és tapasztalva, kell-e csodálkoznunk a magyar államvezetés - szomorú és idétlen paradoxon - permanens „államtalanítási” ideológiáján. Es nem személyekről van szó, hanem hatalmi struktúrák kölcsönös fügerelmi viszonyairól. Ami persze maga is szemfényvesztés, mert miközben a rendszer médiaideológusai - például - mindent támadnak, ami az államélethez - azaz a közérdekhez és közrendhez - tartozik, az államfőt, a bíróságot, az alkotmány- bírósági gyakorlatot, a nemzeti vagyon maradékát, a termőföld elidegeníthetetlenségének ősi doktrínáját, a parlamentet stb., miközben vad liberális akciók folynak egyes és mind marginálisabb szabadságjogok „védelmében”, s a magyar alma, tej, szarvasmarha, paradicsom ellen, - aközben az államhatalom mind erősebben koncentrálódik és válik ellenőrizhetetlenné. Hát nem ez a kettős játék a magyarázata a szocialista és liberális koalíció megbonthatat- lanságának? Ez a szerepmegosztás? És hát, mi más is rejlik mögötte, mint a szorongás: mi lesz, ha az állam a maga eredeti szerepét kezdené el játszani 57
