Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Alexa Károly: Leltár? Rovancsolás? Felszámolás

Ma már aligha vitatható, hogy az első demokratikusan választott parlament 1990-es megalakulása óta eltelt években is folyamatos volt a Kádár-kort konvertáló érdekcsoportok hatalma. A nemzeti-konzervatív jobboldal kétszer négy éve alatt legfeljebb a költségvetéssel tudott - gátlásosán és világgazdasági kényszereknek engedve - gazdálkodni, a valódi hatalomnak (tulajdon, államélet-szervezeti struktúrák, igazságszolgáltatás, média, rendészet stb.) közelébe se juthatott. A szocialista-liberálisnak becézett hatalom elképesztő beágyazottságára a magyar életbe elég az utolsó hét évre gondolnunk: hogyan számolódtak fel minden érdembeli kontesztálás nélkül a demokrácia kontroli- intézményei, leglátványosabban a „liberális” sajtó, sőt hogyan kriminalizálódott maga a törvényalkotás és a teljes végrehajtó hatalom a miniszterelnökkel az élen. Ne feledjük persze a belső „elfogadottság” (vagy félelem és érdek) mellett a külső támogató - és szolgálatot elváró - erőket sem.

Ebben a totális kiábrándultságban valószínűleg osztályos társai vagyunk egymásnak mi mindannyian, akik ilyen-olyan hajdani szerepvállalóiként a rendszerváltozásnak (ez a mi szavunk...) még értelmét látjuk - önfegyelmünket is gyakorlatoztatva - annak, hogy a naponta észlelteket értelmezni próbáljuk. És azt, ami ma zajlik, megkíséreljük - egyre kisebb hatásfokkal — a magyar história tanulságai felől is mérlegelni És az értelmezés, tudjuk, már maga is leltározást igényel, a mérlegkészítés pedig a javaslattételek előfeltétele. Persze most már mindig éljünk a megszorítással. A „javaslattétel”, azaz a „stratégia” hitelesen ma már csak a „talán” vagy az „esetleges” szóval együtt írható le.

53