Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bíró Teofil: A liberalizmus mint eszmerendszer a XVIII-XIX. században
molt e törekvésekkel. Döntő fordulat a reformációval következett be, mikor a reneszánsz által is egyre inkább deszakralizálódó Európában visszanyúltak az őskereszténység univerzalista és individuális gyökereihez. Ez főként Angliában és Skóciában, az ottani liberalizmus fejlődésében játszott nagyon fontos szerepet.1' Kijelenthetjük, hogy a kereszténység a mai kor számára a liberális hagyomány egyik fő összetevőjét szolgáltatta.16 A liberalizmus előzményeinek számbavételét követően most a kialakulásában jelentős szerepet játszó gondolkodók munkásságát tekintjük át. A modern liberalizmus legfontosabb előfutárainak Thomas Hobbest, Bene- dictus de Spinozát és John Locke-ot tartjuk. Az általuk vizsgált társadalmi és politikai kérdések, valamint az azokra adott válaszok alapvetően határozták meg a kiforrott liberális eszmerendszert. Hobbes politikai nézetének alapjait a Leviatánban fejtette ki. Ez a munka alapvetően individualista és egalitárius jellegű. Hobbes nem kevesebbet állít, minthogy természettől fogva minden ember egyenlő, az önfenntartás joga feltétlen és megelőz minden kötelességet, valamint hogy senkinek sincs örökölt joga a politikai hatalomra.17 Azt kizárólag szerződés útján lehet megszerezni, amely szerződésben mindenki lemond természetes és korlátlan jogáról, s egy szuverénre ruházza azt. Az egyén jogai után a liberális gondolkodás egy másik alapkategóriája, a képviselet is megjelenik ebben a gondolatban. Ezzel Hobbes döntő lépést tesz az újkori demokrácia előkészítése irányában."1 Benedictus de Spinoza már közelebb áll a konkrét liberalizmushoz mint Hobbes, mert számára a szabadság az emberi élet legfőbb céljaként jelenik meg, lényeges értékkel bír, sőt politikai elméletének középpontjába is ezt helyezi.19 Mégsem lehet azonban Spinozát liberális gondolkodónak tekinteni, mert nem felel meg a liberalizmus meliorista alaptételének. Etikájának „Az értelem hatóképességéről, vagyis az emberi szabadságról'1'' címet viselő részében azt a nézetét fejtette ki, hogy az emberi szabadság kiterjesztésének gátat szabnak az emberi természet kiküszöbölhetetlen hibái és az elme hatóképességének korlátái.20 Spinoza tehát úgy vélte, hogy a tudatlanság és a szolgaság az ember természetes állapota, míg a szabadság csupán kivételt jelent az emberiség történetében.21 A liberális szemléletmód központi elemei John Locke munkásságában kristályosodtak ki először egy összefüggő, szabályos szellemi tradícióvá. Locke az individualista jellegű angol társadalom és gazdaság több évszázados fejlődése alapján dolgozta ki elméletét a polgárok alkotmányos kormányzatáról. Ebben előtérbe állította a magántulajdon és az egyéni szabadság közötti kapcsolatot. Eszerint a személyes függetlenségnek a magántulajdon széles körű elterjedése és sérthetetlensége a legfontosabb biztosítéka.22 Locke rendszerében a politikai kormányzat és intézményrendszer létrehozása és felépítése is a magántulajdon viszonylatában nyer értelmet. A kormányzat feladata a tulajdon védelme. A hatalommal való visszaélés lehetőségének kiküszöbölése érdekében szükség van arra, hogy a politikai hatalom is alá legyen vetve a saját maga által hozott törvényeknek. A törvényhozó hatalom mellett létre kell hozni egy annak alárendelt végrehajtó hatalmat is, mely a törvények betartását hivatott felügyelni.23 Ezzel a gondolattal Locke táptalajt nyújtott a francia 43
