Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bíró Teofil: A liberalizmus mint eszmerendszer a XVIII-XIX. században
felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb személyiségének, a már ízig-vérig liberális gondolkodónak tekinthető Montesquieu-nek a hatalmi ágak szétválasztásáról való elmélkedésében.24 E három gondolkodó munkásságának rövid áttekintésével elérkeztünk a tényleges liberalizmus kezdeti korszakához. Ez a korszak időben tökéletesen megegyezik a felvilágosodás európai térhódításával, de gyakorlati következményeit tekintve a hasonlóságok ellenére számos esetben különbözik attól. Hobbes, Spinoza és Locke gondolkodását még élénken átitatta a vallásos szemléletmód, megérteni sem lehet őket annak ismerete nélkül.2' A továbbiakban viszont a liberalizmusnak számos, különböző irányzata alakult ki, melyek közül többeket kimondottan vallás- és egyházellenesség jellemzett.2'1 Ezen irányzatokat veszem górcső alá a következőkben. A liberalizmus elveinek és alapjainak első átfogó, rendszeres kifejtése a skót felvilágosodás gondolkodóinak írásaiban található.22 A francia és az amerikai liberálisoktól eltérően a skót filozófusok megpróbálták a liberalizmus alapelveit a társadalom és a gazdaság természeti törvényre építő elméleteire helyezni. Mind politikai, mind gazdasági kérdésekről írt munkáikban megfigyelhető az a törekvés, hogy a liberális eszményeket az emberi természet és a társadalmi rend tudományos elméletére alapozzák.28 Az angol liberalizmust elsősorban a protestantizmus, a vallási tolerancia, valamint a történeti jogokra épülő szabadságfelfogás jellemezte. A Stuartok abszolutista törekvéseivel szemben az angol liberalizmus a Szentírás tekintélyére alapozott természetes jogok eszméjét, a történelmi precedenseket,21' és az ősi „szász” szabadságjogokat hívta segítségül.20 A francia liberálisok angol elvi társaiktól eltérően gyakran antiklerikálisok voltak, s elvont, absztrakt elvekből építették fel elméleteiket. A francia liberalizmus egyházellenességét az a tény magyarázza, hogy az egyház által is támogatott abszolutizmus ellenében jött létre és fejlődött ki.” A vallási tolerancia hiánya a szabadgondolkodású liberálisok körében szintén egyházellenes- séget gerjesztett.22 Mindazonáltal a francia liberálisok öntötték formába a liberális alapelvek legfontosabb dokumentumát, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát." Az amerikai liberalizmus a kezdetektől fogva jellegzetesen protestáns színezetű volt, hivatkozott a természetes jogok eszméjére,24 de elvont, absztrakt elvek szintén hatottak rá.25 Emellett az amerikai liberálisok mindig gyanakvó szemmel figyelték az államot, mint a szabadság legnagyobb veszélyforrását. A német liberalizmus a franciához hasonlóan elvont, absztrakt elvekre épült, de hatott rá az elsősorban a tapasztalatot előtérbe helyező brit filozófia is.3* Legtisztább gondolatiságát a német idealisták27 munkásságában érte el. Ezt követően — elsősorban az ígéretesnek tűnő 1848-as szabadságmozgalmak kudarcai után — a német liberalizmus nemzeti eszményekkel telítődött és gyakran engedményeket tett az államhatalomnak.28 Ezekkel a nemzeti vonásokkal általánosságban ismertettem a liberalizmus főbb irányzatainak jellemzőit, ám korántsem szabad ezeket abszolutizálni, hiszen az angol liberalizmusnak is volt elvont elveket valló képviselője, a fran44
