Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Aranyi László: Kiterített rókabőr
ARANYI LÁSZLÓ Kiterített rókabőr (RÉSZLETEK) 2007-12-04 A helyek is afféle pszichikai lenyomatok, szívósan őrzik saját szellemiségük Nazca-vonalait... Áltól pedig az emberek kisebb-nagyobb közösségeket alkotnak, ott mindig felsejlik egy sajátos csoportiélek. Nézzük a hamisítatlan „pé- csiséget”! Sohasem titkoltam, idegen, „gyüttment” kívántam maradni az elmúlt több mint húsz esztendő alatt a „mediterrán hangulatok városában”, ahogy ezt a szemétdombot a közelmúlt lokális „fiók-führerei” keserű (ön)iróniával elnevezték. Feleségem, gyermekem ugyan volt, de családom nem, lakásomat sem éreztem otthonomnak soha. Gyakorlatilag nem tudtam kihez szólni, Pécs számomra a szellemi és egzisztenciális vákuumot jelentette. Mintha a szellembúvárok médiumainak testnyílásain kiáramló ektoplazmából úgy-ahogy megformálódó lényiségek között éltem volna eddig. Közel 200 ezer kísértet között. Ráadásul mintha mindenkinek mindenhol az útjában lettem volna. Megpróbáltak kerülgetni, odébb tolni, ingerült fejcsóválással nyugtázták fölöttébb bosszantó jelenlétemet. Ügy három éve konstatáltam, hogy senki sem hajlandó mellém ülni a zsúfolt buszon. Pedig nem vagyok részeg, nem vagyok büdös, mindössze a „külcsín” terén is demonstrálni kívántam világéletemben a csendes, de határozott kívülállásomat. Nietzschei daccal, ám jókedvűen nyugtáztam ilyenkor: „Akkor csak állj, mint a cövek, te nyomorult bugris!”Akár esett, akár fújt, lelki harmóniám úgy kívánta, hogy délelőttönként elmenjek „hülyéket nézni”... Mindenki fancsali, szenvedő mártír-arccal, reménytelenül magába roskadva vánszorog ebben az elátkozott városban. Mintha mostani létformájuk utolsó, rogyadozó lépéseit tennék félúton a vesztőhely felé. Lesír róluk a primitív, állatias önzés, a zsugoriság, a nyájösztön, a jövőkép teljes hiánya, a millió) áthallás a „fejlett szocializmus” hazug handabandázásaiból. Pécsett még a keresztény-nemzeti-konzervatív értékrend prominens képviselői is legtöbbször úgy éreznek, gondolkodnak, viselkednek, akár egy üzemi párttitkár a hetvenes évekből. Dora van Gelder Az igazi tiindérvilág című, csodálatos kis könyvében olvasom: „A mi értékrendünk fogalmai szerinti helyes és helytelen ennek az apró népnek semmit sem jelent. Az ő világukban nem létezik jó) és gonosz, csak mérhetetlen szeretet, szépség és tökély. Az eszményi szépséget és tökéletességet szolgálják mindennel, amit tesznek, és ezt keresik mindenben.” A létezés 2007-12-29 36
