Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme

adnia arról, hogyan ítéli meg saját autonómia-igényének fejlődéstörténetét. Felismeri-e, hogy a polgári mentalitás éppúgy szerves terméke a hivatásrend szerint tagolódó középkori társadalomnak, mint ahogyan oka a legújabb kor szociális és politikai konfliktusainak.

Mert midenekelőtt neki magának kell megértenie, miként lehetséges, hogy ugyanaz az alkati sajátosság — az autonómia-igény - bizonyos történelmi feltételek közepette közössége egészének javát szolgálja, máskor pedig csak arra képesíti, hogy elszigetelje magát környezetétől.

Ezt a talán túlságosan desztilláltnak tűnő, az autonómia-igényre redukált — polgár-definíciót nem a filozófiai absztrakció kényszere, hanem a szociológiai ’behatárolás’ nehézsége és a kultúratörténeti tapasztalat tanulsága indokolja. Nemcsak arról van szó - s térjünk itt vissza a nemzeti paradigmához -, hogy a deklasszálódó magyar nemesség polgárosulásának iránya másfajta társadalmi státuszok felé mutat, mint a parasztságé (az előbbi inkább a tisztviselői, hivatalnoki ’középosztályosodás’ példáival szolgál, az utóbbi a mezővárosi parasztpolgár - Erdei Ferenc által leírt - típusait illusztrálja), hanem arról is,

19