Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Száraz Miklós György: Duna

Drina folyna és áradna szét, hanem az egész verőfényes és szelíd térség, mindazzal, ami rajta van, s a fölébe boruló déli égbolttal együtt.”)

A híd, miként az alatta csordogáló vagy hömpölygő víz, maga is élőlény. Akik megélték az elmúlt évszázad nagy háborúit, azt állítják, lerombolt hidat látni majdnem olyan megrendítő, mint emberi holttestet.

Az ujgur közmondás úgy szól: ha a híd csak árnyék, inkább kerüld el, ne lépj rá. A híd nem csak a folyón, szakadékon ívelhet át, de kapuja lehet múltnak, jövőnek, pokolnak, halálnak. Arany János Híd-avatás áh a n a híd már-már nem is valós építmény, hanem misztérium, köd és sejtelem, a pokol kapuja, öngyilkosok útja, mely nem a megkönnyebbülésbe, hanem gyötrelemből gyötrelembe vezet. Szinte divattá lett Budapest másodikként elkészült nagy Duna- hídjáról, az 1876-ban átadott Margit-hídról aláugorva követni el öngyilkosságot. Megesett cselédek, életunt delnők, olcsó cédák tántorognak az éjszakai hídon, a csillagfényt tükröző, sejtelmesen vonzó víz fölött. Amerikai párbajban vesztes, izgága krakélerek ballagnak zsebükben a fekete golyóval a hídra fel. Eladósodott katonatisztek, tönk szélére jutott mágnások, becsületüket vesztett gentlemannok ugranak a mélybe, a Duna habjaiba, hol árnyak és lidércek vihognak, fickándoznak, lesik és bíztatják az újabb és újabb érkezőt: „...már nem egyenkint, - seregben, / Cikázva, némán ugranak, / Mint röpke hal a tengerekben; / Vagy mint csoportos madarak / Föl-fölreppenve, szállanak. / Orjás szemekben hull e zápor, / Lenn táncol órjás buborék; / Félkörben az öngyilkos tábor / Zúg fel s le, mint malomkerék; / A Duna győzi s adja még...” A budapesti Fővárosi Lapok 1877-ben azt írja, hogy a Duna két hídjáról - a Lánchídról és a Margit-hídról - oly sűrűn ugrálnak a folyóba az öngyilkosok, hogy őrcsónakoknak kellene cirkálni a hidak környékén, hogy kimentsék a halálra szántakat. Minden halálok fejedelme: a meghívott Halál - az egyetlen valósnak mondott filozófiai kérdés - része kell legyen a Habsburg-mítosznak is, ahogy azt Ausztria, Csehország és Magyarország statisztikái már több mint száz esztendeje mutatják. Thomas Garrigue Masaryk, a leendő Csehszlovákia államfője az öngyilkosságot mint tömegjelenséget, a modern társadalmak civilizációs betegségét (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) vizsgálta a bécsi egyetemen 1879-ben benyújtott dolgozatában. (Masaryk filozófiatanár volt, az első cseh szociológusok egyike, az alkoholizmus, a szociális gondozás, a vallás és etika kérdései is foglalkoztatták.) Az öngyilkosság tehát filozófiai probléma. Az öngyilkosság nem más, mint önfeladás. De ennél is tovább léphetünk, nem elég, hogy az öngyilkosság bűn és megfutamodás, magát a halált is tagadni kell. A halál bármely formájának elfogadása is öngyilkosság. A Híd-avatás előképeiben, az Álomképek ciklus darabjaiban Heine általában foglalkozik a halállal, Arany viszont kifejezetten az öngyilkosság felé fordul balladájában. Nem más ez, mint tömör, költői szociológia: a munkásfiútól a milliomosig, a magára hagyott aggtól a lomha úrinőig, az elmeháborodottól a kártyafüggőig feltűnik a hídon, a pokol kapujában a nagyváros számos jellegzetes figurája.

Szabó Lőrinc írja valahol, hogy kisgyerekkorában, talán az elemi iskolában hallott először a Dunáról. A Fekete-erdőben ered és a Fekete-tengerbe torkollik. így mondta nekik az elemi iskolában a tanító. Félelmes és vonzó, mesesze