Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Bálint Zsolt: Észrevételek és gondolatok Csontváry "pillangói" kapcsán
hogy rokonsági viszonyokat is tükröznek. Ez azt sugallja, ahogy már említettem, hogy az összeállítónak széles fajismerete volt, és a kompozícióhoz megtalálta azokat a rokon fajokat, amelyek meglátása szerint legesztétikusabban képbe rendezhetők. A modellek között olyan lepkék is akadnak, amelyek Gács környékén csak ritkán vagy szórványosan fordulnak elő, ezért azok begyűjtése nem könnyű, külön gyűjtőutat kíván, vagy olyan cserepartnert, aki hajlandó a nála esetleg gyakoribb lepkét elcserélni más fajra.15 Olyan lepkéket is ábrázolt Csontváry, amit egy amatőr gyűjtő nem szívesen rak el.1* Elképzelhetjük, hogy itt csak részleteiben ismertetett „lepkész aktivitás” akkora mértékű energiákat kíván, aminek biztosan nyoma maradt volna a Csontváry életműben.17 Ezért kizártnak tartom, hogy Csontváry komolyabban lepkészett volna Gácson, és a „Pillangók” című képet saját gyűjteményében található lepkéiből állította volna össze. Kosztka László lett volna a lepkemodelleket adó gyűjtemény tulajdonosa? Csontváry öccse valóban érdeklődött a rovartan és lepkék iránt, a madarak rendszeres és kitartó megfigyelője volt.18 Kisebb írásai meg is jelentek a Rovartani Lapokban, de ezek arról tanúskodnak, hogy ő is gyógyszerész lévén, inkább az alkalmazott rovartan érdekelte.19 Ennek ellenére nem kizárt, hogy lepkegyűjteménye, kitömött madarai is voltak. Csontváry viszont Gácson kereste megélhetését, és a gácsi időszakra vonatkozóan nincs adatunk arra, hogy olyan sokat utazgatott volna, például azzal a kifejezett céllal, hogy öccse lepkegyűjteményében található példányokból kompozíciót állítson össze, és azt megfesse. Tehát: a „Pillangók” gyűjteményes forrását valahol a Felvidéken kell keresnünk, olyan környezetben, ahol Csontváry megfordulhatott, vagy bizonyíthatóan meg is fordult a gácsi években. Kezdjük a kisszebeni természetrajz tanárnál, akire Csontváry oly sokat hivatkozik és aki kisfiúkorában szívébe oltotta a természet szeretetét: „A természet iránti szeretetem korán bontakozott s e révén a gimnáziumi igazgatóval a sors összehozott, ki a nap sétáinál engem ki nem hagyott... Gyűjtöttünk mindent szeretettel, mindennek nevét ismertük rendszeresen”.211 Az idézett életrajzban konkrétan megjelenik az „apolló pille” és az „aranyos futonc”.21 Ez két középhegységi állatka, még ma is megdobogtatja a magyar lepkészek, illetve bogarászok szívét. Ritkább fajok, lelőhelyük felkutatása szakértelmet igényel. Tehát a kisszebeni tanár jól ismerhette a rovarokat és olyan ösvényeken vezette Csontváryt, ahol rájuk bukkanhattak. Kisszeben szomszédos Eperjessel, ahol Húsz Ármin, az evangélikus gimnázium tanára az 1800- as évek végén a legismertebb magyarországi lepkészek közé tartozott, az ugyancsak Eperjesen tevékenykedő Dahlström Gyulával együtt.22 Miattuk Eperjes a korabeli Magyarország egyik lepkészeti központjává vált. Tudjuk, Csontváry 1867 és 1871 között Eperjesen kereskedő-gyakornokoskodott, szinte bizonyos, hogy a két prominens lepkésszel találkozott is, és ha igen, ez nem engedte a természet szeretete iránt Kisszebenben meggyújtott lángocskát a fiatalember szívében elaludni. Bár adatunk van arra vonatkozólag, hogy Dahlström csak 1872-tól kezdett nagyon komolyan lepkét gyűjteni, még Húsz 64
