Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Bálint Zsolt: Észrevételek és gondolatok Csontváry "pillangói" kapcsán
A festmény címe lepkészeti szemszögből helytelen, helyesen: „Lepkék” kellene, hogy legyen. A „Pillangók” című képen ugyanis nemcsak pillangók láthatók, hanem éjszakai lepkék is. Ez utóbbiakat az átlagember molynak nevezi.1'1 Pillangó alatt a köznyelv nappal repülő színes lepkét ért, míg a szaknyelv a Pillangó szót fenntartja a Pillangó génusz és az abból bizonyíthatóan leszármazási kapcsolatba állítható rendszertani kategóriák számára." így nagyon szűk értelemben vett Pillangó a magyar nyelvterületen csak egyetlen egy fordul előfordul elő, és a családot is csak öt faj képviseli. Szépségükről már az árulkodik, hogy Csontváry kettőt képein ábrázol is, további kettőt pedig írásaiban név szerint is említ.12 Sőt, az egyetlen valódi kárpát-medencei Pillangóról sejtjük, hogy Csontváry maga is nevelte és megfigyelte a lepkékre jellemző teljes átalakulási ciklust, amikor is a pete, a hernyó és báb fejlődési alakok után egyszer csak kikel a gyönyörű imágó: maga a Fecskefarkú Pillangó. Csontváry a névadással valószínűleg ösztönösen jelezni kívánta: a képen látható lepkék mind gyönyörűek, szeretnivalók, lelkiek: pillangók. A képen múzeumi példányok láthatók, Csontváry nem természetes testhelyzetükben ábrázolta a lepkéket. Három egymás alá tűzött lepke mintegy központi tengelyt alkot, jobb és bal oldalon szimmetrikus módon kerültek elhelyezésre úgy a fajok, hogy többé-kevésbé rokonsági viszonyban vannak egymással. A lepkék színvilága tökéletes, a rajzolati elemek ügyesen és valósághűen kerültek megoldásra, de a szárnyak alakja mintha szándékosan torzulna a tengelyre ferdén rakott sorokban, azt az érzetet keltve, mintha azok kifelé siklanának a képből. Ettől válik a kép többé, mint puszta szertári kép vagy a valóságot mereven és élettelenül visszaadó tudományos ábra. Ez az elrendezési mód szokatlan, sohase látott - és nem is kedvelt a lepkészek között." Csontváry a képet modell után készítette. A lepkék ilyen bonyolult rajzolatát csak úgy lehet megfesteni, ha az adott példány hosszabb ideig előttünk van. A kompozíció szerkesztésében szakértelmet tükröz, hiszen a kép forma- és színvilágát tekintve nemcsak esztétikus, hanem valamiképp leszármazásilag is rendszerezett. Ehhez az összeállítónak behatóan ismernie kellett a fajok sokféleségét és rokonsági viszonyaikat is. Az ábrázolt lepkék ráadásul szakavatott preparátort feltételeznek, aki mögött több éves gyakorlat kell álljon. A lepkéket nem könnyű szépen kifeszíteni. A még nem merev, de már elpusztult lepkét erre a célra készült rovartűre tűzik, amit nem lehet bárhol beszerezni.14 Majd a lepkét az úgynevezett feszítődeszkára teszik, amelyen a szárnyakat úgy igazítják, hogy az elülső szárnyak alsó, míg a hátulsó szárnyak felső szegélye derékszöget zár be a testtel. A testrészekre is gondot fordítanak, a csápokat párhuzamosan kihúzzák a szárnyak mentén, a potrohot és a lábakat szépen eligazítják. Az így megszárított lepkén jobban vizsgálhatók azok a jellemző bélyegek, amelyek alapján a fajokat elkülönítik. Ha élnek, a lepkék sose tartják így a szárnyaikat. A mű keletkezési ideje 1893. Csontváry ekkor Gácson él. Lépjünk hát a gácsi lepkeösvényre. A „Pillangók” kompozíciójában úgy láthatók a fajok, 63
