Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kemsei István versei
MŰSOR Elnézem ezt a botoxos, szexo-politicózus műsort: kifejezetten az én kiterített bőrömre játszik. A békésre hűdött, családias estefelében az összes szándékát rajtam keresztül kívánná megvalósítani, hátha kitör belőlem valahonnan az iránta való szeretetvágy, vagy a tetováltakat, a szellősre nyalasztott nyelvűeket hasonképpen elöntő bájömlengés. Dől belőle a fortélyos ravaszság, hogy a kínált portékákból látszólag csak én választhatok. Hát lássuk, mivel kecsegtet. Hamis gyöngyök az álorcák bűvkörében. Csuhajgós kirakodóvásár, az ehetetlen mézeskaláccsal. Csorba huszártükörben a nyalkázódó üresség. Kifent bajusz az alkonyaiban. Hivatásos labancok nyomakodnak át a libalegelőn, elfoglalni az ólat. Gatyában állok a kiürült csatamezőn. Lovaim nem futnak ezen a sivár vidéken. Pedig itt valaha búcsú is volt, magasra hajtották a hajóhintát a srácok, copfos lányok sivalkodtak a retyetyés zeneszóban. Szittyó se, zsombék se a rám tukmált koraőszben. Meneküljek - mondják. Nehezen mozdulok, mivel nem történik semmi, csak a szikre neheztelő szél ragyásodik folyvást a fagyásvágytól. Itt az élet hiánya van otthon, meg a szél. Fázik is a lábam a fűtés nélküli térben, mintha zegernye volna, netán homály- kodó derengés. Jó könyvvel a kézben bujdokolok a kishelyiség iránt. 61
