Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
26 FESTŐ: De hát a történelem... MECÉNÁS: Le van szarva a történelem, ott, ahol van. Én jól akarom érezni a saját lakásomban magamat. Nem kell a vér, nem kellenek a halottak... Olyanokat persze nem tud, mint ezek a sorozatok a tévében... hogy szépek... és emberiek... nincs bennük vér, meg haldoklás... azt hittem, tud olyanokat... FESTŐ: , Nem tudok. MECÉNÁS: Akkor minek fest? Mindegy... Ébredj, Lurdybaba, húzunk... LURDYBABA: Hála istennek. És a padlók? MECÉNÁS: Itt maradnak. ÉESTŐ: És a pénzem? MECÉNÁS: Megkapja. Úgyse fogja tudni eladni ezeket a vackokat senkinek. Csak nem gondolja, hogy épeszű ember ilyesmit kirak a falára? LURDYBABA: Akkor lesz házimozi... meg hájlájf-vidi... meg aratódizsi... meg... MECÉNÁS: Minden, amit csak akarsz, Lurdybaba... és nem ássuk bele máskor magunkat a történelembe... Isten áldja, mester, csak be ne golyózzon itt a képei között... LURDYBABA: Bocsika, nem vagyunk egy hullámhosszon. Te olyan kicsit elvont vagy, piktorkám... mi meg vagyunk az élet maga, ugye, édes... A mecénástól persze megkapod a pénzedet, mindig ezt csinálja, csak fizet, meg csak fizet, lehet, attól szaporodik a pénze, hogy folyton elszórja... Csak festegessél, szivi, csak festegessél, aztán majd csak összejön neked is valami az életben... Na, csá... (Egymásba kapaszkodva, egymást smárolva eltántorognak. A festő magába roskadva ül, bámulja maga előtt az utolsó István-stáció-képet.) 7. kép GIZELLA: Mi lesz most, Szentatyám? ANASZTÁZIUS: A király nem sokáig élhet. Teste szinte már meg is halt. Beszéltem vele. GIZELLA: Itt vannak az urak? ANASZTÁZIUS: Mindenki eljött a törvénynapokra. A király tanácsot akar tartani. GIZELLA: Lehet, az utolsót. Mi lesz velünk, ha meghal? ANASZTÁZIUS: Pásztor nélkül elszéled a nyáj. Ha rossz a pásztor, akkor meg elpusztul. (István, Csanád, Hennán be.) ISTVÁN: Tanácsba hívtalak, mert tudom, itt az ideje az utolsó tanácsnak. Azért hivattalak, hogy gondolkodjatok, ki legyen utánam az ország ura, aki tovább építi, mit én épí
