Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
27 teni kezdtem. Egyenesen szóljatok, mert felelni fogtok ezért a mindenható és igazságos Úristennél. CSANÁD: A törvény parancsol, s a törvényt te ismered, Nagyúr. GIZELLA: Miféle törvényt emlegetsz, Csanád? ISTVÁN: Mondd a törvényt! CSANÁD: Árpádfiak maradéka legyen a király - ez a törvény. ISTVÁN: Hallottátok, ez a magyarok régi törvénye. És nékem már nincs fiam. GIZELLA: Pogány Vazulnak három is van, igaz-e, Csanád? ANASZTÁZIUS: Nekünk viszont az Úristen törvénye parancsol... ISTVÁN: Mondd te is a törvényt, Anasztázius! ANASZTÁZIUS: A király keresztény legyen! ISTVÁN: Hallottátok ezt is. CSANÁD: Hogyha nem a magyarok törvénye szerint lesz a király, akkor tűzbe és vérbe fullad itt minden. ISTVÁN: Akarjátok ezt? ANASZTÁZIUS: Nem. ISTVÁN: Mit akartok hát? ANASZTÁZIUS: Legyen a magyarok törvénye szerint, de keresztény legyen. GIZELLA: Péter herceg, a testőrzők hadnagya. Leányöcséd gyermeke. HERMAN: És Árpád ivadéka. CSANÁD: Velencés, a nyelvünket se tudja. ANASZTÁZIIUS: Mégis, Árpád vére. A magyarok törvénye szerint való. És keresztény. Csak ő lehet a király. ISTVÁN: Tudod, mit mondtál most? ANASZTÁZIUS: Tudom. ISTVÁN: Vállalod az Úristen előtt is? ANASZTÁZIUS: Minden vállalok, amivel szolgálhatom a hitemet. CSANÁD: A Vazul-fiakra gondolj! A vérontást is vállalod? ANASZTÁZIUS: Ha építhetem vele Krisztus egyházát, vállalom. ISTVÁN: Akarjátok-e ti is, és vállaljátok-e?... Csanád! CSANÁD: Vállalom, mert mást nem tehetek... de nehéz esztendők jönnek így az országra, Uram. ISTVÁN: Én is tudom. Én meghalok - ti maradtok itt, és az ország. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint, mert a gyökér a fa, s nem a korona... Hallok és látok mindent, és ezért megnyugodni nem tudok. Pedig megfáradtam, mert hosszú és nehéz volt az építés, amit reám parancsoltál, Uram. És iszonyú. (Hangok hallatszanak.) BIKÁCS: Nagyuram. GÉZA: Úgy akarom, hogy a vezéri botot István kapja meg! SAROLT: Nem az én fiam, ez idegen ember. GYULA: A fa ki fog dőlni.
