Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
11 vagyok, és az országom félország... ma még. Hát egész király akarok lenni, és egész országot akarok... GYULA: Nagy fát aki dönteni akar, jól vigyázzon, hogyan vág hozzá. Könnyen agyonnyomhatja a fa. ISTVÁN: Te mondád, vajda. 2. kép (Hatalmas szélfúvás kint.) IRÉNÉ: Miféle zajok ezek odakint? GYULA: Csak a szél. AJTONY: (Ittasan.) Csak a szél. Csak a farkasok... Csak a sakálok. .. ZOÉ: Elhízott vén disznó. GYULA: Megnézem, készen vannak-e már az útra. IRÉNÉ: Várj, én is megyek. (Mindketten ki. Ajtony részegen összeesik.) ZOÉ: Részeg disznó. Adj még bort, Csanád úr. CSANÁD: Mit adsz, ha bort adok? Na, mit adsz, szépséges Zoé? IRÉNÉ: (Visszajön.) Mit csináltok? ZOÉ: Azt nézed? Ittas, láthatod. (Sarolt jön a vajdával.) GYULA: Király lett a fiadból, Sarolt. SAROLT: Az. GYULA: Úgy van minden, ahogyan akartad. SAROLT: Igaz. Jöttem megmondani, holnap meglesz az egyezség a göröggel. GYULA: István mondta? SAROLT: A barát. Radla. GYULA: Lám, a fejsze máris beleharapott a fába. Nemsokára dűlni fog. SAROLT: yigyázz nagyon, öcsém. GYULA: És te? Mit csinálsz eztán az udvarában? SAROLT: Elmegyek innét. Géza úr meghalt, nincs helyem azóta. GYULA: Tarts velünk. Erdőelvi Fehérfalvában van még hely a magyar vezér özvegyének. SAROLT: Nem, jobb nekem egymagámban. Járjatok szerencsével. . , (El) IRÉNÉ: Nagy baj ez, Uram. És én úgy félek. GYULA: (Ajtonyra.) Ez is, lásd. Alszik már. (Zoéhoz.) Megvénült Ajtony vezér, pedig az új esztendőben a fa ki fog dőlni. (El Irénével.) CSANÁD: Négy esztendeje szolgálok érted hűségesen... ZOÉ: Tudom. CSANÁD: Vajon megszolgáltalak-e már? ZOÉ: Megszolgáltál. CSANÁD: Erős a kívánás bennem, asszonyom... ZOÉ: És bennem sem gyöngébb...
