Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
12 CSANÁD: Úgy lehet... ZOE. Még nem lehet úgy, de... CSANÁD: Az új esztendőben, úgy lehet, már te szolgálsz engem. ZOE: Ügy, ha jól fordul... én megteszem... 2. keretjáték MECÉNÁS: Ki az a fickó ott? FESTŐ: Vazul. Mihály fia. MECÉNÁS: Szépen meg van festve. Azt mondja, Mihály fia? Ennek az apját vágatta négyfelé ez az István? LURDYBABA: Pfuj, de gusztustalan. A klozetbán fogjuk tárolni ezeket a képeket. FESTŐ: Hálás köszönet. Egyébként nem Koppány fia. Vazul kiváló férfiú, remek hadszervezői készségei voltak, a korabeli leírások szerint... legalábbis... LURDYBABA: Aztán majd őt is négyfelé vágatja az az István, és leshet. FESTŐ: Nem sokat téved. LURDYBABA: Na ne! A mi inárcsi nappalinkban nem fog a falakról a levesestálba vér csorogni. MECÉNÁS: Te egy költő vagy, drágám, ezzel a csorgással... FESTŐ: A történelem az történelem, azt nem lehet meghamisítani... LURDYBABA: Cöcö. Mindenhol úgy hamisítják meg, ahogy akarják. MECÉNÁS: Fiacskám, akarnám, hogy ne politizálj, a végén becsuknak, és nekem épp elég gyorshajtásokért és piros lámpákért megvesztegetnem a zsarukat... Még a te kiszabadításoddal is kínlódjak? Egyébként, mi lett azzal a Vazullal? FESTŐ: Azt megfestem a következő tablókon... LURDYBABA: Huj, de"izgulok. MECÉNÁS: Ne szemétkedj, Lurdybaba! LURDYBABA: Nem, én tényleg... hidd el... MECÉNÁS: Annál rosszabb... Na, mi van a Vazullal? 3. kép (1002 tavasza.) ISTVÁN: Nehéz nap volt, s nem tudom, Vécéimnél mi van. Az orvosbarát mondja, hogy nem állhat lábára a nyáron, és nyeregbe nem ül már ebben az ő életiben. A had áll maholnap, és a seregvezető kidőlt... Az idő sürget. A légiók, élükön a görög császárral, Szent György-napkor indultak Adrianapoliszból. A magyar király se késlekedhet, hadakat kell küldenem bolgárföldre, hogy hátba
