Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Száraz Miklós György: Duna

és a gyönyörű Aphrodité gyermeke férfinak született, ám a Halikarnasszosz környéki tó (mások szerint forrás) nimfája, Szalmakisz beleszeretett, s midőn az ifjú megmártózott a csábító, tiszta vízben, körülfonta testét, s többé nem engedte el: a szépséges nő és az atletikus férfi teste örökre egyesült. Az andro- günitás maga a tökéletesség. (India hatalmas istene, Siva is hermafrodita.) A Föld teremtett lényei közül csakis a hímnős szabad, hiszen vágytalan, ő a folytonos beteljesedés. (Pontosabban ő a vágy és a kielégülés együtt.) Nincs szüksége támogatóra, társra, hiszen párja és támogatója önmaga. Az androgün önszülő és önmagában létező. Születik, meghal, mégis örökéletű. A hétköznapi ember - férfi és nő - kizárólag akkor közelítheti meg a tökély ezen állapotát, amikor párjával egyesül. Férfi és nő, születő és meghaló, sötét és világos, pusztító és építő együtt - mindennek nem jelképe, hanem megtestesülése a folyó. Huang-Ti, a legendás „Sárga Császár” értelmezése szerint a jin a befagyott éjszakai folyó, míg a jang a napfényben szaladó tiszta víz. Együtt alkotják az életerőt, a csít.

Akkor hát a legtökéletesebb élőlények a csigák, osztrigák, korallok, mohák, piócák?

Azért a tökéletesség elérhető számunkra is. Például úgy, hogy az andro (hím) megtagadja a gün (nő) szükségességét (vagy fordítva), tehát ha valamelyik fél eltaszítja magától a párját, az örökös kísértést. A kísértésről jut eszembe: a Duna antropomorf is. Ez nem szorul magyarázatra, hiszen minden antik isten az.

HABSBURGOK DUNÁJA

Kék Duna. Barokk Duna. Osztrákok Dunája. Akkor talán nem is kék? Inkább schwarz-gelb? A birodalmi Duna. A Habsburg. Fekete és sárga. Mint a vatikán? Akkor hát katolikus Duna. A zellek, a remeteodúk és kolostorok Dunája. Mindjárt Passau után az Engelhartszell mellett, a XIII. század végén alapított kolostor. Cisztercieké volt, falai közt ma szigorú, szótlan, szorgalmas trappisták szemlélődnek. - Ha éppen nem ama nevezetes likőrjüket szopogatják - sutyorogják a rossz nyelvek. Ne higgyünk az áskálódóknak; ezek a szoros közösségben is magányos, vegetáriánus szerzetesek napjaik nagy részét imával, közös zsolozsmával és kemény fizikai munkával töltik. Az viszont igaz, hogy kolostoraikban világszerte híres söröket, likőröket, sajtot és csokoládét kóstolhatunk

Linz. Költők, katonák, császárok városa. A süteményé és a zenéé. Linz kicsiben Ausztria. A Duna-parton magasodik a Duna Gőzhajózási Társaság épülete, melynek egyik lakásában élt a keserű költő, a kaktuszokat nevelgető, elhagyatott és csalódott Adalbert Stifter. Linzi volt az öregedő Goethe nagy versciklusának, a Nyugat-Keleti dívánnak szerelmes Szulejkája - egy kopott díva értelmes és érzékeny, tehetséges leánya -, Marianne Jung is. Mozart szimfóniát mutatott be a városban, Beethoven a Fekete Sashoz címzett fogadóban szállt meg, Adalbert Stifter 1868 januári temetésén pedig a linzi dóm virtuóz orgonistája, Anton Bruckner vezényelte a kórust.

92