Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Száraz Miklós György: Duna
SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY Duna MÍTOSZOK DUNÁJA - A DUNA MÍTOSZA A VÍZEN FÖL ÉS ALÁ A „mi Dunánk”, mondja a magyar. És mondja a német, az osztrák, a szlovák, a szerb, a bolgár és a román is. A mi Dunánk, mondjuk, de mindannyian másképpen gondolunk rá. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy a másiknak mást jelent a szó, mint nekünk. Más képet idéz. Egyformán szeretjük, de nem ugyanazt. Vagyis ugyanazt, de mégsem. A baden-württembergi az újszülöttet szereti, a bajor a gyermeket. Az osztrák az ifjú nőt. Die Donau, mondja, s talán a keringőző, ringatózó, habos, fehér fodros, kék selyemszoknyás dámát látja. A franciától távol esik, nincs vele olyan bizalmas viszonyban. Fiúsítja: le Danube. Bolgárok és románok a hömpölygő, mérhetetlen tömegű, bölcs, öreg folyóra gondolnak, a ködben, párafellegekben úszóra, amelyiknek csak sejlik a túlpartja. Németországnak csak egyik folyója, az ország déli csücskének vize a Duna, míg a Rajna és az Elba átszeli a fél országot. Nekünk, magyaroknak legnagyobb folyamunk, észak-déli irányban vágja át a mai Magyarországot, legnagyobb tájegységeinknek is ő ad nevet. 82
