Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Bokányi Péter: Közlés és hatás

közülük a gondos Tasner Antal, Széchenyi titkára volt. Tasner - valóban tiszta jóakaratból - gondosan „cenzúrázta” a szöveget: kihúzott belőle mindent, amiről úgy vélte, rossz fényt vet a családra, ami ronthatja Széchenyi megítélését az utókorban, így Tasner áldozatául estek mindazon tételek, amelyek a gróf szerelmi életére, tulajdonképpeni lelki életére vonatkoztak. Németh László írja egyhelyütt: „Naplóinak megcsonkítok akik egy új Oresztész-mítoszt öltek ki irodalmunkból, agyrémszerűbbé tették kísérleteit, mint amilyenek valóban voltak. Eltüntetvén bűneit, lelkiismeretét torzították el”17.

Surányi Miklós Egyedül vagyunk című műve éppen ezt adja vissza a Naplónak, illetve Széchenyinek. Ahogy korábban idéztük Hegedűs Lórántot, „történelmi könyveinkből rendesen az emberi vonások hiányoznak, ezért bele kell élni magát az írónak hőse minden helyzetébe (...) a maga lelkének egy darabjából kell kifoltoznia a krónikák hiányát”. Ez történik az Egyedül vagyunk című regényben: a naplókban eleve meglévő vagy a szöveggondozók által ütött réseket foltozza ki Surányi a nem a naplókból származó szövegekkel, vagyis, lényegében (re)konstruál a hiányos naplók és a történelem eseményei segítségével egy személyiséget: Széchenyi István személyiségét. S ennek a személyiségnek meghatározó elemévé éppen azt teszi, amit Németh László hiányol a Naplóból: a folytonos bűntudattól gyötört, mélyen a lelkiismeretében élő embert a maga ambícióival, kínjaival, szenvedéseivel és szándékaival, kételyeivel és bizonyosságaival, az embert, akit a 19. század hajlamos volt eltüntetni az államférfi mögött. A módszer lényege a ricoeur-i „mertek” betoldása a naplórészletek közé kihasználva a naplórészletek „önmagába vett magyarázóerejét”: ily módon válnak a Napló bejegyzései regénnyé, amely egy lehetséges Széchenyi-képet rajzol/közvetít.

Surányi regényében a historizáció jelensége nyilvánvaló. Széchenyi alakján keresztül az önnön ambícióit a közösség érdekeivel folytonosan egyeztető - s a közösségi és egyéni ambíció konfliktusain tépelődő - államférfi alakja formálódik meg: a múlt „önállóvá válása” pedig a személyesnek az előtérbe állításában jelentkezik: abban, ahogy az Egyedül vagyunk a lélekre, a személyiségre koncentrál, ekként konstruálva/rekonstruálva a „legnagyobb magyar” különös, különleges alakját.

1 idézi LÁNG Gusztáv - LG, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája és a kortárs történelmi regény, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2003/3

I U.o.

‘ NÉMETH László, Két történelmi regény Mohács idejéből, Protestáns Szemle, 1927/4 4 NÉMETH László, Gulácsy Irén - újraközlés, GULÁCSY Irén, Fekete vőlegények, Bp, 1985.

' BOHUNICZKY Szed, Fekete vőlegények P. Gulácsy Irén regénye, Nyugat, 1927/3 6 U.o.

' BENEDEK Marcell, A Mohács-centenárium regényei, Korunk 1927/6

8 V.ö, SZAKÁLY Ferenc, Lm.

9 V.ö, LACZKÓ Géza, A történelmi regény - LG, Öröklés és hódítás, Bp, 1981.

10 Romániai magyar irodalmi lexikon Gulácsy Irén szócikke

II KEMÉNY Zsigmond, Élet és irodalom - K. Is.. Élet és irodalom, Bp. 1971.

:1 SZANA Tamás, A történelmi regény és Walter Scott - Sz I: Vázlatok Széptani és irodalomtörténeti kisebb művek Bp, 1875.

I! LACZKÓ Géza, lm.

14 U.o.

11 HEGEDŰS Lóránt A történelmi életregény, Nyugat 1935/8

:i RICOEUR, Paul, Történelem és retorika (ford. Asztalos Éva és Somlyó Bálint) - NarratVák 4. (szerk THOMKA Beáta), Bp, 2000,16.

17 NÉMETH László, Széchenyi - N.L, Az én katedrám, Bp, 1969.

81