Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Bokányi Péter: Közlés és hatás

ezzel viszont jelezte az elvárásokat is a regénnyel szemben, illetve az alkotói metódus meghatározó elemét, a tények tiszteletét, a történeti hitelességre való törekvést.

Surányi Miklós munkájának alapja Széchenyi István naplója - nyilvánvalóan erre utal a „tényregény” minősítés. Surányi regényének meghatározó része Széchenyi naplójának idézése, ebből s a naplórészleteket összekötő cselekményes egységekből „áll össze” az Egyedül vagyunk, ekként téve eleget a történeti hitelesség, tényszerűség követelményének. Paul Riceaur hívja fel ugyanakkor a figyelmet egyhelyütt a tények kezelésének sokféleségére, s ennek nyomán a tények statusának bizonytalanságára. Történelmi és retorika című tanulmányában szól a valójában egymástól függeden eseményeknek, tényeknek a befogadói tudatban való összekapcsolásáról, mint olyanról, amely a történetírói tevékenység, és az események szépirodalomban való elbeszélése során bekövetkezhet. „A narratoló- gia mint az elbeszélés tudománya kimutatta, hogy az elbeszélés már népszerű és folklór formájában is magyarázó értékkel rendelkezik. Nem egyszerűen annyit mond, hogy a király meghalt, és aztán meghalt a királynő is. Azt mondja, hogy a király meghalt, és aztán végtelen bánatában meghalt a királynő is. Egy »mert« ékelődik a két esemény közé, ez jelzi, hogy a legegyszerűbb történet is áttér az »ez, és aztán az« -ról az »ez, mert az« -ra”m Az elbeszélésnek ezt az „önmagában vett magyarázóerejét” (Ricoeur) használja Surányi Miklós is a naplórészleteket összefűző szövegrészekben, vagyis azt a bizonyos, Hegedűs Lóránt által említett „költészeti igazságot” ekként társítja a történelem igazságához. S e társítás révén rajzolódik meg az alak, a főhős személyisége, amit az olvasó mint tényt fogad el: Surányi regényének Széchenyi grófja azonos Széchenyi Istvánnal, a legnagyobb magyarral, életeseményei pontosan megismerhetők a regényből, az élet irodalommá, majd pedig az irodalom életté válik.

Állítsuk a továbbiakban egymás mellé a Napló egy 1982-es kiadását és Surányi Miklós regényének idézett naplójegyzeteit! Azt tapasztalhatjuk, hogy a Naplót szerkesztő Viszota Gyula és Károlyi Árpád ugyanúgy válogatott, mint a szépíró Surányi Miklós, csak válogatásukat más vezérelte. Surányi, ahogy fentebb említettük, az emberre kíváncsi, a személyiségre, a lélekre, ez vezérli, hogy miket emel ki a naplóból, a szövegkiadás szerkesztői államférfit akarnak rajzolni. Széchenyi életét 1826-ig, 35 esztendős koráig követi Surányi regényének első kötete, a Napló 1982-es kiadásában ez kb. a kiadvány egyhar- madát jelenti. Az 1814-es évből, amikor a Napló indul, a szerkesztők mindössze 8 bejegyzést közölnek, Surányi Miklós regénye első kötetének első része, közel egyharmada ezen év köré épül. A Napló szerkesztői az államférfit keresvén Széchenyiben ezt az időszakot nem tartották lényegesnek a megformálandó alakot illetően - Surányi koncepciója viszont kitüntetett pozíciót tulajdonít ezen életszakasznak mint tulajdonképpeni „fejlődési regénye” kiindulópontjának. Surányi regénye véget is ér 1848-cal, a „fejlődés” lezárultával és annak következményeivel: a regényírót tehát elsősorban a személyiség meg- formálása/megformálódása, illetve a személyiség magára hagyottsága, magára maradottsága érdekelte.

Tudjuk, Széchenyi naplói amúgyis kényesek forrásértéküket tekintve, hiszen a szövegnek a gróf halála után számos „gondozója” akadt, legnevesebb

80