Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Bokányi Péter: Közlés és hatás
BOKÁNYI PÉTER Közlés és hatás KÉT TÖRTÉNELMI REGÉNY A XX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBÓL ... kitalálni egy régi kor életét - mondta Móricz Zsigmond egy nyilatkozatában a Tündéikéit kapcsán csak annyit jelent, hogy az író a maga koráét transzponálja a felkutatott s mesterségesen megállapított miliőbe.” De a különböző korok nem feleltethetők meg teljesen - folytatódik a szöveg: „Én a mát kívántam megírni történelmi keretben - vallotta s már a Tündérkertben is elhatalmasodott bennem az igazság-érzet, s a valóságos 17. századi problémák elnyomták a mát.”1 A historizáció, a jelen múltba vetítése „mintegy igazolta - analogikusán - a jelen históriai mivoltát. Másrészt kielégített egy olyan igényt, mely a háború világképi és egzisztenciális válság- és tragikum-élményéből fakadt, nevezetesen a katartikus feloldás igényét. Katarzis csak akkor lehetséges, ha a tragikus válságba jutott ember hisz valaminő pozitív végkifejletben, s ebbéli hitét képes tapasztalatilag igazolni, vagy legalábbis megerősíteni. Jelen idejű válságok esetén ennek esélye csekély, vagy legalábbis kétes. A válság történelmi analógiái azonban tartalmazzák az egykori végkifejletet s a neki megfelelő meg- és feloldásokat. (...) A historizált válságnak ugyanis - a jelen idejűvel ellentétben - ismert a jövője.” — írja egyhelyütt Láng Gusztáv2. A historizáció révén megjelenített történelmi múlt önálló életre is kel a megidézés során: a 20-as, 30-as évek magyar történelmi regényeinek értelmezésében termékeny szempont, hogy a historizáció közös nevezője fölött miként lesznek többé, mint megoldáskeresés, miként, minek révén „hatalmasodik el” a történelmi múlt a jelen problémái fölött. Két történelmi regény, Gulácsy Irén Fekete vőlegények és Surányi Miklós Egyedül vagyunk című regényeiben azt vizsgáljuk, minek révén lesz e művekben önállóvá (önállóbbá) a múlt a historizáció szándékán túl. „Gulácsyban megvan: a szív szabad csordulása, az erő, a távlat, s min- denekfölött a komolyság” - írja Németh László a Protestáns Szemlében 1927- ben Krúdy történelmi regényét bírálandó', s ugyenebben az esztendőben így ír Gulácsy Irénről a Fekete vőlegények kapcsán: „Ha »Máriától Veronikáig ívelnek el a férfi karok«, Herczeg Ferenctől Szabó Dezsőig ívelnek el Gulácsy Irén írói karjai. Különösen szembetűnő ez ott, ahol a miliő hirtelen változása alkalmat ad a stílváltásra. A Fekete vőlegények első fejezete (egy kölök-Toldi 74
