Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Petrik Béla: Kereszteződések

A lap anyagi bázisát Erdélyi József öccse, Ferenc biztosította, aki maga is verselt, fordított. Jelentek is meg tőle költemények, amelyeket testvérbátyja helyezett el különféle lapoknál. Az öccs érvényesülése bátyja karrierjétől függött, s amikor az az egyetlen kiutat a lapindításban látta, önként sietett segítségére. Ferenc hitt bátyja vélt és jogos sérelmeiben, megaláztatottságában, s amikor az 1935 elején a következőket írta neki, nem habozott tovább kockára tenni vagyona egy részét: „(...) ha én tudok egy lapot indítani, az Magyarország legelső lapja lesz. Megvannak hozzá a munkatársaim (...). Te tudod, hogy nekem van itt harcolni valóm, s ha én megszólalok, 16 évi hallgatva tűrt sebek szakadnak fel, s azok az egész magyar társadalom sebei (...).”17

Az első szám novemberben jelent meg, reprezentatív, nagy nevekkel: Szabó Dezső vezércikkével, Móricz Zsigmond novellájával'8. Erdélyi a maga nyomorán tanulva, munkatársait bőkezűen fizette, mesés honoráriumokat juttatott mindenkinek. Tervei szárnyakon szálltak, de az 5000 példányban (!) megjelenő újság nagy része eladatlan maradt, utcai árusítását ugyanis nem engedélyezték. Hiszen Erdélyi nem csak a nagytőke, hanem a hivatalos politika szemében is szálka, s a terjesztés lehetetlenné válásával a roppant költségek két szám után anyagi csődbe döntötték vállalkozását'9. Szabó Dezső írása Irodalom és történelem címmel jelent meg. Ez az írás lényegében Erdélyi József folyóiratának programját adta, kritika tárgyává téve az öncélú irodalmat s újból állást foglalt abban a régóta dúló s szűnni ma sem akaró vitában, mely szerint „szabad-é az írónak bevinni műveibe a politikai, közéleti problémákat”20. Ebben az esszében is bizonyította szokatlan politikai éleslátását, elsők között világított rá a Komintern VII. Kongresszusa által megfogalmazott politikai irányvonal lényegére is: „A bolsevista internacionálé a közelmúltban megállapította: nagy taktikai hiba volt részükről, hogy az egyes országokban nem tanúsítottak semmi megértést a nemzeti és faji tényezőkkel szemben. Pedig sokszor éppen e lelki tényezők ereje tette volna eredményesebbé munkájukat. Ezért ügynökeiknek ezentúl ajánlatos lesz magukra öltözni a nemzeti problémákat, érvényesülést követelni a faji pszichék számára, lelkesedni, etnografálni, szociografálni, Dózsa Györgyöt emlegetni a parasztság körül. E mögött a radikális nemzetiszínű maszk mögött aztán ügyesen le lehet járatni azokat a gondolatokat, melyek alapfeltételei a történelmi közösségek, nemzetek, fajok fennmaradásának.”21 Az írás végén, mintegy a lap ars poeticájaként meghirdette a nemzeti összefogás gondolatát s Erdélyi ezért jó érzékkel illesztette lapja élére Szabó Dezső harmadik utas eszméjét hirdető tanulmányát: „Ha a magyar szellem letéteményesei összefognának egy nagy történelmi feladatra. Ha egyeden szervezett táborban ők állnának a magyar munka millióinak, a magyar parasztnak, a magyar munkásnak, a magyar szellemi munkásnak az élére. Ha egy végső történelmi leszámolás hősies összefogásban egyszerre vennék fel a harcot minden kizsákmányolás, minden idegen hódítás, minden visszaélés és betegség ellen. Nem selyemfiús szociálkodással, nem voksra sandító stréberséggel, nem jobb- vagy baloldali reform-szépfiúskodással. Jobb és baloldal: egyenlő becstelenségek, egyenlő hazugságok, rabló érdekszövetségek azonos furfangú üzletei.”22

így érkezünk el a harmadik kereszteződéshez, Erdélyi József pályafutásának kritikus évéhez, 1937-hez. Ebben az évben háromszor állították bíróság elé, a

70