Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Petrik Béla: Kereszteződések
birtokos osztály elleni izgatás vádjával, Illyés Gyulával, Kovács Imrével együtt. Talán nem érdektelen rámutatnunk arra az ellentmondásra, hogy miközben Erdélyi József és Szabó Dezsó' tekinthető' az irodalmi élet legsűrűbben vádlottak padjára ültetett szerzőinek, addig őket a kommunista irodalompolitika, a baloldali szociáldemokrata és polgári liberális-radikális körökkel karöltve, minden fenntartás nélkül bélyegeztek fasisztának. S bár életük és pályájuk is rendkívül távol állt egymástól, érdekes egybeesés az, hogy más-más úton és eszközökkel, de egységesen jutottak el a fennálló rend következetes elutasításáig. A Híd című folyóirat 1937. évi 2. számát elkobozták és eljárást indítottak Erdélyi József Lovaspóló a Vérmezőn című verse, Szabó Dezső egy előadásának írásban ismertetett szövege és Kovács Imre egy glosszája miatt. A harmincas évek második felében Szabó Dezső gondolkodását három eszme határozta meg. Az elsőt az antiszemita kampányokat nyíltan bíráló, a jobboldali körök fajüldöző politikája ellen tiltakozó írásai jelentették25. Ezekben nemcsak hogy elhatárolta magát a zsidóüldözésektől, hanem elsők között mozgósított a nyilas mozgalomnak a faj fogalmát felhasználó demagógiája és megtévesztései ellen. A második vezérlő elve a kelet-európai népek összefogásának gondolata volt, mely a két terjeszkedő - a német és az orosz - birodalom között jelenthetett volna a társég kis nemzeteinek védő egységet. Kelet-Európa koncepcióját ennek az összefogásnak a sürgetése ihlette, s az mellőzött minden utópisztikus, romantikus képzelgést, tág mozgásterű konföderáció képét vázolva fel. Ezzel az elképzeléssel függött szorosan össze a harmadik vezérlő elv is, a németellenesség, hiszen az előbb vázolt tervét is a Német Birodalom terjeszkedésétől való félelem motiválta, mert véleménye szerint „ez volna az egyetlen hatalmas védelem a megemésztő germán imperializmus ellen”24. Radikális eszméi miatt 1937-ben vádat emelt ellene az ügyészség osztály és felekezet elleni izgatás címén, s a bíróság egy hónapnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, mely ítélet nyomán 1940-ben törölték a választói névjegyzékből is.25 Szabó Dezső és Erdélyi József így kerültek egymás mellé egy nyilatkozatban, amelyben sorozatos perbefogásuk ellen egy egész ország közvéleménye tiltakozott, Matolcsy Mátyás és Béldi Béla a képviselőházban interpelláltak: „Tiltakozunk bármilyen oldalon álló magyar írók (Erdélyi, Szabó Dezső, vitéz Málnási Ödön) sorozatos perbefogása ellen (...).”2<’ Kiállt a perbefogottak mellett Szekfű Gyula is.27 A perek visszhangja a tengerentúlra is eljutott, s az amerikai írók Ligája tiltakozó levelet juttatott el a washingtoni magyar nagykövetségre, a kolozsvári Református Teológia 52 diákja Szabó Dezső elítélése ellen szót emelt.28 A negyedik s utolsóként említhető jelentősebb kereszteződése pályájuknak, Szabó Dezső Kor vagy kór? című írása, amely Szabó Dezső utolsó, 80. Füzetében, 1942-ben jelent meg. Az írás, bár kifejezetten éles kritikával illette Erdélyi József amatőr nyelvészkedését29 - ne feledjük, hogy Szabó Dezső már Eötvös kollégistaként nyelvész zseninek számított, nyolc nyelven írt, olvasott, s a vogul szóképzésben olyan összefoglaló munkát tett le az asztalra, amely külön Akadémiai kiadványban került újraközlésre s ma sem megkerülhető kutatási eredmény -, bizonyos fokú kiállást jelentett személye és költészete 71
