Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Petrik Béla: Kereszteződések
P E T RIK BÉLA Kereszteződések* ERDÉLYI JÓZSEF ÉS SZABÓ DEZSŐ P Á L Y Á | Á N 1919-ben két korszaknyitó mű jelent meg, két Eötvös-kollégista, jóbarát tollából: az egyik Szekfű Gyula Három nemzedék-je, a másik Szabó Dezső Az elsodort falu-ja. Erdélyi József három évi frontszolgálat után ebbe a világba érkezett. Haza, Erdélybe nem térhetett, mert otthon, mint katonaszökevényt körözték, s írói ambíciói is inkább a főváros fele hajtották. Még a frontról megküldte Babitsnak korai szabadverseivel és népdalutánzatokkal teleírt füzetét, az irodalmi belépőjegy megváltásához. Bár jóslata később beteljesedett („ha életben maradok úgyis kell majd találkoznunk” - írta levelében1), Babits ekkor még szó nélkül hagyta a verseket, hogy azután egy évtized múltán már a háború utáni nemzedék első új hangjaként tartsa számon: „Legnagyobb rokonszenvem kíséri azokat az írókat, akik - mint pár újabb lírikusunk - népi kultúránk mélyeiből merítenek frissülést, ahonnan egyszer az Arany és Petőfi korában, megüdült költészetünk, (...) a parasztföldbe nyomva gyökerük, szellemük lombjait tágabb emberség, s a magasabb kultúra egébe tudják fölemelni. Ez volt az Arany és Petőfi útja: s úgy érezzük, ez lesz új költőgenerációnk pár legjobbjáé is (Erdélyi Józsefé és Illyés Gyuláé).”’. Erdélyi Budapestre érkezve az Istenhegyen, a Mezey-villában húzta meg magát’, legendás nyomorban és szegénységben tengődött, mely élményekből a legszebb versei születtek. Munkája nincs, a Centrál-kávéházba járt, mint ifjú irodalmár, ahol kezdtek felfigyelni a rongyos, csavargó külsejű, de határozottan eredeti és szórakoztató figurára. Pusztai gyerek lévén, ha már nem bírta elviselni a városi forgatagot, vidéken csavargóit. Elményanyagot gyűjtött, ott aludt, ahol az éjszaka érte. Egyedül járta az országot, s már alakult benne a végső elhatározás: a parasztság képviselőjeként és sorsközösségeseként, fegyvertelen magányos katonának lenni, egyedül a szabad ég alatt, kívül minden közösségen. Nemcsak az áttörést, hanem éles szemléletváltozást is jelentett a Nyugatban, 1921-ben egyszerre megjelenő öt verse, amelyet visszaemlékezése szerint Móricz Zsigmond közöltetett, Babits szobaköltészetével szemben játszva ki az ő egészséges föld- és népszagú verseit, költészetét.4 Neve ekkor, 24 éves korában vált széles körben ismertté, s a csavargó, nyomorgó, lázas szemű, toprongyos ifjú „jegyzett” költővé. Csavargásainak - ez az ő falukutató mozgalma - többnyire a letartóztatások vetettek véget, visszatoloncolták szülőhelyére vagy a fővárosba. A Centrálban lelt barátokra, s az ott megismert Tóth Aladár vitte el Szabó Dezsőhöz. A tehetséges parasztfiút Szabó Dezső titkárává fogadta, de együtt- létük rövid ideig tartott, hiszen egyikük sem tűrt meg maga mellett senkit. ' A .Magányos csillag" - A harminc esztendeje elhunyt Erdélyi lózsef költőre emlékező rendezvényen elhangzott előadás szerkesztett változata 67
