Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Oláh András versei
donor mint ujjaimról vézna ujjaid- lefordult életedről a leheletté zsugorodó idő: ernyedő perc perel hányinger kerülget a műtőasztal fölött nélküled tervezik a jövőt — reménybeli donor vagy csak ki rangon alulinak ítéltetett — lomhán dereng a múlt s a szélirány sem kedvező tolvajod lettem tested érzékeny mintázatát tapintom a sűrű bozótú kertek alján a rést tolvajod lettem - besurranó - halk nyikkanással nyugtázod érkezésemet éhesen tolakszom tovább: gyötör a klímaváltozás a hirtelen forróság fojtó hurokként ölel - s a lángoló öröm rajtam körmöddel hagy rozsdás nyomot nyugtalan éjszaka túl közel a tegnapok gyúlékony avarja minden mocorgásban ott az ébredés... egy kortynyi álom után néha még megjelensz hogy nekem is fájjon de sorra kihalnak a hánykolódó emlékek csak a sivatagosodó éjszakát látom mely elnyel — és ránk telepszik visszavonhatatlanul a műholdvevők mindenre kiterjedő magánya...
