Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
5 IRÉNÉ: Hívtam a kertbe, de úgy tesz, mintha futna előlünk. Alig szól. Lehet, hogy az a barnacsuhás apátúr vert lakatot a szájára. (István, Csanádi be.) CSANÁD: Vígan vagytok úrasszonyok. IRÉNÉ: Lám! A bujdosók előkerültek. (Istvánhoz.) Elhagytál minket, István. ISTVÁN: Más dolgok foglaltak el.. ZOÉ: (Legényke be a borral és a süteménnyel, aztán ki. Zoé tölt) Görög bor, édes. Nálunk szeretik a férfiak is. Kóstold meg, István. ISTVÁN: Ritkán élek vele. IRÉNÉ: Ahol ez terem, ott nincsen soha tél. ISTVÁN: Ha nem vigyáz az ember, könnyen a fejébe száll. IRÉNÉ: Legénye válogatja. ZOÉ: (Csávádhoz.) A mi ifjú barátunk nem eszi meg a mézes süteményt, és nem issza az édes bort. Pedig jó szívvel kínálunk. A magyar nagyuraknál mások az erkölcsök mint nálunk, Csanád úr? CSANÁD: Ne bántsd, Asszonyom, a mi erkölcseinket. De ha te engem is kínálsz, bizony, elfogadtam volna. (István mégis iszik. Csanád a másik pohárért nyúl.) ZOÉ: Téged nem kínállak. CSANÁD: Akkor elveszem kínálás nélkül.
