Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Bálint Zsolt: A "Hídon átvonuló társaság" képzetei
kéreg nélküli csupasz ágai száradnak. Keményfa lehetett, talán tölgy vagy éger. A kép jobb sarkából magas hegygerinc húzódik, taraján fenyves sziluettje. Szemben, a bal sarokból, lomboserdő ereszkedik nem túl meredeken a völgynek, jelezve, hogy ez melegebb oldal, tehát déli kitettségű. így a jobb oldali hosszú hegygerinc délen van, annak hűvösebb fenyves borította északi felét látjuk. A bal oldal pedig az északi, és annak déli, meleg oldalán vannak a lomboserdők. Jellegzetes középhegységi táj. Tehát a képet szemlélő nyugatról kelet felé tekint. Nem alkonyi táj ez, hanem őszi hajnalhasadás a hegyi folyó völgyében! Az alsó rész bal sarkából a kép közepe felé kanyarog az út a hegyi folyó mellett, hogy eltűnjön a központi sziklatömb mögött. Ezt a kanyargást folytatja láthatatlanul a kép felső részében is, de valóságosan, mert a domborzat ezt a rajzot adja ki - ha az út követi a vizet. A víz olyan színű, mintha a hegy karsztos mélyéből törne elő: zöld, de a híd mögött és a sziklatömb alatti kanyarulatban megcsillan rajta az ég színe. A híd régi, nem tudni, római vagy közép- kori-e, de kövein ott az idő a hasadékokban, a résekben, a víz mosta vájatokbán megtelepedett zöld mohákban. A híd balra nyílik, itt van a néző pontja. A híd a kép közepe felé íveli át a folyót hogy ott partot érjen. A víz keletről érkezik. A hídon túl, a jobb partján zöld rét - talán legelő vagy kaszáló, bal partján az elpusztult fa; és ott a part terméketlen, kijárt és megtaposott. Itt, a kép jobb sarka felé folyva hagyja el a kompozíciót szélesen, méregzölden ka- vargóan. Ebbe az alsó részbe Csontváry három háromalakos embercsoportot és két magányos férfit helyezett. Állatok is vannak, amelyek csoportja ugyancsak háromalakos és ugyancsak három van belőlük. Magányos állatok nincsenek, hacsak nem ragadjuk ki a sárga lovat és a szamarat. Kezdjük hát akkor az állatoknál. Bal oldalon három ló, színük fekete, tüzesfényű aranyossárga és fehér. A hidat épp elhagyva a képből kelet felé távozóban sötét emberalak vezet át egy málhás állatot, egy sárga lovat, amely még a hídon van. A túlsó part hídfőjénél aranyszínű tehén a borjával oltja szomját a folyóból. Színük olyan, mint a hídra lépő tüzesszőrű lóé. A fa tövénél álló egyik alak két vadászkopót tart pórázon, mindkettő piros nyelvével lefetyeli a vizet, akárcsak az ugyanitt levő szamár. Szomjasak, elcsigázottak. A kutyák farka ernyedten lóg, de a szamár még fáradtságában is hegyezi a fülét. És az emberek? A fekete és a fénytüzesszőrű lovon vadászkalapos, fegyvert viselő férfiak, a fehéren kékruhás asszony. Az Apokalipszis lovasai. A fehér lovon ülő az, aki kivonul a világba és győz. Kék ruhában, hajkoronával, diadalmasan. A fényes lovon ülő küldetése elvenni a békét. Nem látni arcát, hátat mutat, amint a fekete lovas előtt léptet föl a hídra. A fekete lovat megülő pedig mérleget kell hozzon, hogy ítéljen. Tekintete a folyón túlra, a kiszáradt fa tövénél látható csoportra irányul. Az Apokalipszis szerint a sárga lovon ülő neve Halál.4 A sárga ló már a túlparton van. De nem üli senki. Sötét, kalapos, csak tarkóját mutató emberalak vezeti a kötőfékén a hegyek felé. A ló hátán 158
